A Fidesz győzött, az ellenzéki összefogás csúfosan leszerepelt, elegendő matériát adva ezzel a kormányváltást akaró értelmiségnek arra, hogy egy darabig elmerengjen, mi volt a kudarc oka. MZP gyenge jelölt volt? Gyurcsánnyal nem lehet kormányt váltani? Tévút az összefogás? Jobboldalibb programmal meg lehetne nyerni a Fidesz-árvákat? Baloldalibbnak kell lenni a leszakadó rétegek megszólítására?
Lehet unos-untalan tépelődni, a Fidesz számára kifejezetten célravezető, ha újraélednek a belső ellenzéki viták, hogy aztán a pártok az utolsó pillanatban megint összerántsanak valamifajta összefogást, és majd 2026-ban ismét sokként hasson, hogy Orbán Viktor ötödjére is kétharmadot kap. Ezt követően (megint) rácsodálkozhatunk, hogy a kormány szavazói másképp élik meg a valóságot, és minden megy tovább. Mi, a politikából javarészt kiábrándult fiatalok visszahúzódunk a közélettől, az idősebb, aktívabb rétegek pedig tovább szörnyülködnek a közállapotokon, és ezt megvitatják hasonszőrű ismerősökkel.
Csakhogy a demokrácia nemcsak egy kampányból és szavazásból álló rituálé! Ez egy szüntelen folyamat, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak időnként kapcsolódjunk be. Gyászolás, szórakozás vagy elmélkedés helyett cselekedni kell, különösen most.
Vége a kampányhisztériának, lenyugszik a választásra felhergelt nép, itt az esély megszólítani a másképp gondolkodókat.
Szeretetteljesen elmondani nekik, hogy mivel vagyunk elégedetlenek, és meghallgatni az ő nézőpontjukat. Biztosan találunk olyan ügyet, amiben egyetértünk, és amiért együtt küzdhetünk.
Ismerjük fel, hogy végső soron az a lényeg, hogy hazánkat jól kormányozzák. Például a kormány végre a hivatásukhoz méltó fizetést adjon a tanároknak, akik lelkiismeretes munkájukkal fiaink és lányaink jövőbeni boldogulását alapozzák meg. Ehhez széleskörű szolidaritásra van szükség.
Az ellenzéki összefogás elbukott, kíséreljük hát meg a társadalmi összefogást. Küzdjünk tovább, de célunk ezzel ne elsősorban a kormánybuktatás legyen, hanem Magyarország jobbá és igazságosabbá tétele.