Ha nem szakítunk sürgősen a fosszilis tüzelőanyagokkal, és váltunk megújuló energiaforrásokra, akkor a felmelegedés könnyen átlépheti a párizsi egyezményben meghatározott 1,5 Celsius-fokos küszöböt, és akár 3 fokkal is magasabb lehet az átlaghőmérséklet a Földön – áll a Kormányközi Éghajlatváltozási Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentésének harmadik, egyben utolsó tanulmányában. Ürge-Vorsatz Diána, aki alelnökként dolgozott a most napvilágot látott, harmadik jelentés munkacsoportjában, a Másfélfok civilszervezet - amely a klímaváltozásról való közérthető tájékoztatást tűzte ki céljául - online sajtóklubjában kedden megvilágította a jelentés legfontosabb megállapításait.
A Klímaváltozás csökkentése című munka alcíme szerint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését és eltávolítását az atmoszférából állítja középpontba. Az IPCC tudósai több mint 18 ezer tanulmány alapján készítették el jelentésüket. A környezetvédelmi szakember előadásában hangsúlyozta, ez a legalaposabb ilyen jellegű munka, 278 ország 65 tudósa vett részt az elkészítésében, amelyben hét évnyi tudás halmozódott fel. Több mint 18 ezer tanulmányt és ezek csaknem 60 ezer hozzászólását nézték át. Kiderült, hogy az emberiség egész történelme során 2010 és 2019 között volt a legmagasabb a káros gázok kibocsátásának szintje, ami azt jelenti, hogy a korábbi megállapodásoknak még nem volt eredménye. Ebből viszont az következik – hacsak nem történnek azonnali intézkedések –, nem lehet elérni a másfél fokos klímacélt, vagyis azt, hogy a globális felmelegedés ne legyen ennél több az ipari forradalom előtti szintnél. Mindazonáltal már 826 város és 103 régió kötelezte el magát a zéró kibocsátás mellett. Az alacsony kibocsátású technológiák költségei 2010 óta folyamatosan csökkennek: a napenergia egységköltsége 85 százalékkal, a szélenergiáé 55 százalékkal, a lítiumion-akkumulátoroké pedig szintén 85 százalékkal csökkent egy évtized alatt.
De az előrelépések globálisan még nem kielégítők, a tendencia a 2,3 fokos emelkedés felé halad. Ahhoz, hogy a másfél fok tartható legyen, 2025-re el kellene érni a kibocsátási csúcsot, ami után már el kellene indulnia a csökkenésnek, és az évtized végére negyedével kell csökkennie a globális kibocsátásnak.
A jelentés egyik nagy fejezete azzal foglalkozik, hogy az egyének hogyan járulhatnak hozzá a klímacél eléréséhez, és ennek mik a kulturális, szociális aspektusai. Az évszázad közepére az egyéni cselekvés akár 40-70 százalékkal csökkentheti a kibocsátásokat, de ehhez szisztematikus változtatásokra van szükség az egész társadalomban. Az egyének szintjén segíthet az egészségesebb, kiegyensúlyozott étrend, a kevesebb húsevés. Az energiaszektor a kibocsátások harmadáért felelős, de itt zajlottak a legjelentősebb változások.
Több olyan ország van, ahol az év nagy részében megújulóval látják el az energiaszolgáltatást, de ahhoz, hogy ez globális szintre megvalósulhasson, mindenhol nagyon jelentős technológia fejlesztésekre van szükség. Fontos terület a közlekedés, de itt nem minden esetben lehet a fosszilis üzemanyagokat elektromossággal kiváltani. Létre kell hozni a gyalogosbarát városokat, a jobban tervezett települések sok közlekedésből eredő kibocsátást megspórolhatnak, ennek érdekében a városrészeket úgy kell átszervezni, hogy a közlekedés csökkentése érdekében a munkahelyek, az oktatási helyszínek, a bevásárlóközpontok minél közelebb legyenek egymáshoz, biztonságosabb legyen gyalog vagy kerékpárral járni. Az épületek minden éghajlaton el tudhatják érni a netto nullás kibocsátási szintet, ez már 2050-re megvalósulhat. Az ipari termelés során hatásosabb kell, hogy legyen az anyag és energiafelhasználás: újrafelhasználható, tartósabb, javítható termékekre van szükség. A 1,5-2 fokos cél eléréséhez 2030-ra 3-6-szorosára kell emelni a befektetéseket, de ezek megtérülnek, például a nulla energiás épületek esetén, erre megvan a globális tőke.
