ellenállás;

- Mindent elölről

Csomagolnak IX. 

Most, hogy a diktatúra újra többséget kapott, és az ellenzéki együttműködés tagjain és szavazóikon a csalódottság lett úrrá, itt az ideje, hogy elgondolkodjunk, hogyan kell megszervezni az emberi méltóság megőrzését szolgáló, a mindent maga alá söprő kormánytól független ellenállást, mik lehetnek a legfontosabb teendők. Erre annál is nagyobb szükség van, mert a diktatúra nem alszik, fergeteges tempóban folytatja a köztársaság maradék intézményeinek szétszerelését, a fékek és ellensúlyok lebontását. Remélem, elnézik az olvasók, ha a most következő mondatok viszonylag szikárak, tömörek lesznek, és csak a legszükségesebb esetekben magyarázom javaslataimat.

1. Minden olyan ház kerítésén vagy falán, ahol a lakók vállalják az emiatti (esetleges) hatósági macerát, hozzunk létre „Mi az igazság?” faliújságot, amelyen bárki elhelyezheti az általa hallott híreket, javaslatokat. Erre azért lesz/van szükség, mert várható, hogy – Putyin rendszeréhez hasonlóan - a független televíziók, rádiók, honlapok megszűnnek, a közösségi média (Facebook, Twitter stb.) használata tiltottá válik.

2. Szervezzünk népes és széles előfizetői támogatói hálózatot, amíg lehetséges és amíg engedik működni, azon újságok, rádiók, média körül, amelyeket még nem tagolt be (gleichschaltolt) a diktatúra.

3. Hozzuk létre a „Közösségi Jogsegély Szolgálatot” az erre hajlandó ügyvédek, jogtanácsosok hálózatából a „Társaság a Szabadságjogokért” alapjain és mintájára, mert várhatóan sokan kerülhetnek szókimondásuk, a munkahelyükön vagy a szélesebb lakóhelyi környezetükben közreadott nézeteik miatt az utcára, válhatnak zaklatás áldozatává. Fontos segítség a bajban, ha tanácsokra számíthatnak, illetve – ha addig nem módosítják az alapjogok gyakorlását biztosító alkotmányt/alaptörvényt - a KJSZ és a TASZ jogászainak a támogatásával szerezhetnek érvényt jogaiknak.

4. Hozzuk létre a „Vörös Segély”-t, hiszen a diktatúrát tevőlegesen támogatni nem kívánók közül várhatóan tömegek veszítik el eddigi állásukat, és nehezen találnak munkát, nem lesznek képesek fizetni a felvett lakáskölcsöneiket, kénytelenek lesznek értéktárgyaiktól megválni, hogy gyerekeiket elláthassák. Ebben a várható – ám mégis váratlan - nélkülözésben minden segítség, anyagi-pénzügyi vagy természetbeni (pl. a gyerekek iskolába vitele) jól jöhet.

5. Szervezzünk olvasóköröket, klubokat, vacsoraesteket, repülő egyetemeket, egyszóval alulról építkező mozgalmat, amelynek a fórumaira eljuttathatóak és ott megvitathatóak a diktatúra lebontására, köztársasággal való felváltására alkalmas javaslatok, elemzések.

6. Hozzuk létre a „Kollektív Emlékezete Falát” (KEF), amelyen összegyűjtjük a diktatúra által elkövetett jogsértéseket, a közösségi javak eltulajdonításának, vitatható magánkézbe kerülésének eseteit, hogy ezek akkor se merüljenek feledésbe, ha orvoslásukra éveket kellene várni.

7. A legfontosabb: figyeljünk egymásra, segítsünk egymáson, érezze minden függetlenségére, jogaira büszke másként gondolkodó, hogy nincs egyedül, számíthat a közösség, a jövendő Negyedik Köztársaság polgáraira.