film;Christopher Winterbauer;

- Vattacukor az űrben

„Az emberek odavannak érted, annyira átlagos vagy. Ez egyfajta szupererő. Rád néznek és azt gondolják: ha ennek a fickónak sikerült, akkor képes vagyok bármire.” Ezeket a kedvesnek éppenséggel nem mondható – ám a külső szemlélő, a néző szempontjából valóban vicces – mondatokkal Walt (Cole Sprouse) szembesül a Felszállás – Veled a Marsra egyik jelenetében. Sőt, ezt az üzenetet megkapja élete szinte minden egyes pillanatában, így azon sincs mit nagyon csodálkozni, hogy harminchétszer elutasították a pályázatát (mert nincs egymillió dollárja a piaci alapú jegyre), hogy felkerüljön egy a vörös bolygóra induló űrhajóra. Folyamatosan szakot váltott az egyetemen, hogy diák maradhasson. Csak, ahelyett, hogy valamiben tényleg kiemelkedőt ért volna el, már azt sem tudja mit tanult az évek során.

Amikor minden esély elszáll, egy este fülig belezúg egy szőke lányba, aki másnap utazik: nincs mese, taktikát kell váltania, ha utána akar menni. A történet másik protagonistájának, Sophie-nak (Lana Condor) épp az a gondja, hogy nem akar a családja után menni a Marsra, mert fél a repüléstől. Íme: meg is van teremtve a legklasszikusabb romantikus szituáció: vegyél két össze nem illő embert… Christopher Winterbauer rendező szórakoztató, könnyed szösszenete hozza a kötelező köröket és felmondja nekünk az örök igazságot: sokszor nem látjuk a fától az erdőt.

Annyiban extra a helyzet, hogy ehhez a Marsra viszi a hőseinket.


Infó:

Felszállás – Veled a Marsra (Moonshot)

Bemutatja az HBO Max

Bach Goldberg-variációit tartalmazó lemezének bemutató koncertkörútján Budapestre is eljött Jean Rondeau, akit napjaink egyik legfigyelemreméltóbb csembalistájának tartanak. Nem kellett csalódnunk.