Aleksandar Vučić a napokban bejelentette: szomorú lenne, ha a vasárnapi elnökválasztáson nem érné el a 60 százalékot. A közvélemény-kutatások alapján könnyen lehet, hogy búslakodnia kell majd a voksolást követően, mert a Novi treci put nevű iroda szerint a voksok 52 százalékára számíthat, ami persze első fordulós győzelmet jelent számára, de azt is mutatja: sokan nem elégedettek a munkájával.
Az elnökválasztással együtt parlamenti, illetve belgrádi helyhatósági választást is tartanak. Vucic számára aligha jelent szépségflastromot, hogy az ő megítélésénél rosszabb általa fémjelzett Szerb Haladó Párté (SNS), amelyet 42-45 százalékon mérnek. A voksoláson második helyen végez a legnagyobb ellenzéki blokk, a Szabadság és Igazságosság (SSP) köré tömörülő Egységes Szerbia, amelynek 18-20 százalék körüli eredményt jósolnak. Az SNS koalíciós partnere, a Szerb Szocialista Pártot (SPS) 6-8 százalék között mérik, a zöld pártnak nevezhető Moramo 8, valamint a királypárti-nacionalista NADA 4 százalék körüli eredményt érhet el.
A mostani kampány a nyugalmasabbak közé tartozott. Talán azért, mert a haladók médiatúlsúlya megkérdőjelezhetetlen, az ellenzék győzelmi esélyei a nullával egyenlőek. De messze nem mindegy az SNS, illetve Vucic győzelmének mértéke.
Az elnök évek óta azt sulykolja, hogy Szerbia szinte aranykorát éli. Ugyanakkor Oroszország Ukrajna elleni agressziója megváltoztatta a választási hadjárat menetét. Vučić érezhetően elbizonytalanodott, hiszen egyre nehezebb lesz folytatnia az Európai Unió és Oroszország közötti lavírozó politikáját. Nagy visszhangot keltett, hogy Szerbia képviselője elítélte az orosz agressziót az ENSZ közgyűlésében tartott szavazáson, de az is, hogy Belgrádban ezrek vonultak fel Oroszország támogatására. Vučić nincs könnyű helyzetben, mert hazája prioritása továbbra is az uniós csatlakozás, de nyersanyagellátás tekintetében Szerbia teljes egészében Oroszországra van utalva, ráadásul a közvélemény is inkább oroszpárti, sokan még nem felejtették el a NATO-nak, hogy a koszovói háború idején Szerbia egy sor objektumát bombázta. Belgrád nem csatlakozott az oroszellenes uniós szankciókhoz, és a Kreml nem is vette fel az ellenséges államok listájára, amit az is jelez, hogy Szerbiának nem kell a jövőben rubellel fizetni az orosz gázért. A szerb politikában akadnak harcias oroszpárti politikusok, közéjük tartozik a szocialisták elnöke, Ivica Dačić, aki a leköszönő parlament elnöke.
A választók egyébként a szokottnál mintha kevesebbet foglalkoztak volna a kampánnyal. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az emberek annyira elégedettek jelenlegi helyzetükkel, vagy az ország irányvonalával. A Demostat közvélemény-kutató szakértője, Srećko Mihailović szociológus elmondta, a válaszadók 32 százaléka szerint a kormány jól végzi a munkáját, de 30 százalék szerint jót tenne az országnak, ha más kabinet lenne Szerbiában. Viszonylag magas, 38 százalék azok aránya, akik úgy foglaltak állást: nem érdekli őket, hogy ki van hatalmon, és különben is, minden kormány egyforma. „Meglepően csekély a különbség azok a jelenlegi kormány támogatói és ellenzői között” – állapította meg a szociológus. A felmérést egyébként március 9. és 17. között végezték. A felmérésből ugyanakkor az is kiderül, a kormánnyal elégedetlen választók még nem biztos, hogy az ellenzéki pártokra szavaznának. A szakértő rámutatott, „sokakat megfélemlítenek, megvesztegetnek, vagy nem tekintik az ellenzéket olyan politikai erőnek, amely változást hozhat”.
