A fényképész, aki épp stúdiója ablakán nézi a közelben rügyező tavaszi rózsabokrot, arra gondol, lassan ideje lesz visszametszenie. Odabent égnek a reflektorok, hamarosan érkezik a következő kuncsaft. Arra gondol a fotós, hogy mennyivel jobban élvezi a természetes fényt, mint a benti munkájához használt világítóberendezések nyers, mesterséges fényeit. Hogy mennyivel szebb a tavaszi nap ereje, ahogy felébreszti a természetet. Ahogy megtelik illatokkal a világ. Mással is megtelik ezekben a hetekben a világ, megtelnek a villanyoszlopok politikai jellegű táblákkal, szlogenekkel, politikusi arcokkal. Nagy fejek, nagy szavak, gondolja a fotós félmosollyal, teáját szürcsölve.
Újabban politikusok járnak hozzá portrékat készíteni a kampányhoz, kiadványokhoz, szórólapokhoz. Előre megérzi, már telefonálás közben az első szavakból tudja, hogy milyen munka lesz. Már a telefonban kampánystílusban jelentkezik be a legtöbb. Miközben erre gondol, a háttérben szóló rádióban ismét elhangzik egy politikusi szájból, hogy „márciusi ifjak”. Legutóbb, mikor ráért és a televíziós csatornákat kapcsolgatta, direkt számolta, hogy ez a két szó hányszor omlik le a politikai babérokra áhítozók kampányszagú ajkairól. Két óra alatt 4 csatornán 27 alkalommal húzott strigulát az egyik (elég alacsony költségvetésű) politikai szórólap csupasz hátuljára. Aztán ugyanarra a lapra összeírta a napi bevásárlólistát, mégse kerüljön a fecni haszontalanul a kukába a nap végén. Nem szeret pazarolni.
Óráját nézi, hamarosan következik egy, a környéken ismert politikus. Általában unottan fotózza az izguló politikusokat, akik próbálnak megnyerően, meggyőződéssel, kedvesen nézni a kamerájába. Némelyiket elkíséri felesége is. Ilyenkor a felvételek előtt alapos asszonyi rendbetételek történnek, alaposan megigazítják azt a drága politikusi nyakkendőt, gyengéd, aprólékos, simító mozdulatokkal.
Érdekes tapasztalata a fotósnak, hogy az első képeken még nem engedik el magukat teljesen a politikusok, feszülnek, mint a plakátokat rögzítő műanyag kábelkötözők. Átlagosan a harmadik kép után lazulnak el, az őket kísérő feleségek tekinteteiben ilyenkor a tavaszi szél vizet áraszt. Ellazult, néha nyegle kampánymosolyok. Talán mert úgyis minden mindegy, vagy az otthon behűtött borra gondolnak ilyenkor. Hiába, nagy dolog ez, mégiscsak emberek ezrei látják minden villanyoszlopon a környéken. Olykor megkérik a fényképészt, hogy amikor majd a képen dolgozik, a tokából húzzon egy kicsit. Legyen barnább a bőr, vagy épp kevésbé ráncos az a gigászi tervekkel megrakott politikusi homlokzat.
A rámenősebb politikusok rendszerint próbálják munka közben is meggyőzni a fényképészt a választásokkal kapcsolatban, kell a darabszám, még fotózás közben is kampányolnak. De emberünket ez hidegen hagyja, csendre inti a nagy gondolatokat és jelszavakat, most ő a főnök. Immunis a nagy szavakra és ígéretekre. Amin mindig meglepődik, hogy van politikus, aki luxusterepjáróval jön, stylist is kíséri, aki a vakuk villanása előtt ripacs módjára söprögeti a kétszázezres öltöny válláról a korpát, és egyfolytában csörög a telefonja. A másik fajta meg például egy tizenéves kisautóval érkezik, abban az öltönyben, amit még a diplomaosztóján kapott 2002-ben keresztapjától. Ugyanabban is házasodott.
Esténként szereti a fotós nézni a három kisfröccsért felbérelt helyi, kalandor természetű alkoholistákat, ahogy leszedik az ellenség plakátjait a villanyoszlopokról. Ilyenkor a nemzeti identitásuk könnyen oldódik a savanyú falusi borban.
Válófélben lévő politikus nő érkezik a fotóstúdióba, férje is vele tart. Azért is, hogy lássák a leendő választók, mennyire fontos a család, ha már ezt a szót is elcsépelték a kampány során.
Először azon vesztek össze, legyen-e fülbevaló vagy ne (lett). Aztán azon veszekednek elfojtott kiabálós hangon, hogy melyik fülbevalóval készüljön a fotó. Egy kisebb zacskónyi ékszert hoztak a fényképezésre, kiöntik az egyik asztalkára. A nő szakértő tekintettel válogatni kezd. Amikor megtalálja a megfelelőt, összenéznek a fotóssal és cinkosan összemosolyognak. A férfi válni akar, a politikai reményeket dédelgető nő bizonyítani, hogy egy nyertes választás megmentheti a romokban lévő kapcsolatukat. Ám ezt a nőt sem kell félteni. Ezt a fényképezést is unja ugyan a fotós, de viszont ezt most kissé lelkesebben csinálja: mert valójában a nő szeretője. A kiválasztott fülbevalót is tőle kapta. Amióta a kampány tart, azóta tart a viszonyuk. Meg is beszélték a fotóssal egy kiadós szeretkezés után, hogy minden férfi-nő kapcsolat egy kampány. Nagy ígéretekkel, nagy jelszavakkal, szerencsés esetben nagy sikerekkel. Fél óra múlva végeznek, elkészülnek a képek. A fotós iszik egy újabb teát, közben a nő testére gondol és azokra a fotókra, amiket a meztelen szeretőjéről készített. Hamarosan a villanyoszlopokon látja viszont a középkorú nőt. A stúdió ablakához megy, mint minden teázáskor, felnéz a tavaszi égre, aztán a rózsabokrokra tekint. A növényeket jobbra-balra fújja a szél, arra gondol, meg kellene már metszeni azokat és vinni majd a szeretőjének egy csokorra valót a választás után.
