Marco Rossit felzaklatta Magyarország–Szerbia előkészületi találkozó (0-1). „A videobíró óriásit hibázott” – jelentette ki, miközben mindenki tudja, hogy a VAR megkímélte egy tizenegyestől a magyar csapatot, jóllehet egy akción belül két okból is büntetőt lehetett (pontosabban: kellett) volna ítélni. Hajdú B. István barátom hosszú másodpercekig nem tudta értelmezni az M4 Sport élő adásában, hogy miért ment tovább a játék, és nagyjából azzal zárta le a történetet, hogy ha ők így látták, hát így látták, köszönjük nekik...
Rossi azt is mondta: „Lehet, hogy én lótúrót sem értek a munkámhoz, de szerintem elégedettek lehetünk, hogy ilyen csapat ellen helyt tudtunk állni. Sosem szabad elfelejteni, melyik együttes az ellenfél; ha valaki azt hiszi, hogy júniusban legyőzzük majd Angliát vagy Olaszországot, akkor annak baj van a fejében.”
Ezekből a szavakból idegesség árad, nem tudni, miért, ha csak azért nem, mert valójában bűn rosszul futballozott a válogatott. A Nemzeti Sportnak a mai magyar labdarúgással még foglalkozni kész olvasói szerint tizenhárom honfitárs játékos nem érte el a 6-os, hét még az 5-ös átlagot sem. Maga az újság pedig tudósításában megemlítette: „Úgy éreztük, fél gőzzel játszik a szerb válogatott.”
Mások is így érezték. A bizarr magyar labdarúgás egészen különleges abszurdja volt, hogy a hangosbemondó arra kérte a lelátón unatkozó gyereksereget: ne dobáljon papírrepülőket a pályára. Ezeket a srácokat nyilván azért vitték ki a Puskás Arénába, hogy élményt szerezzenek nekik – remélhetően nem csupán vattának kellettek –, de a serdülő vendégek nem rezonáltak, sőt megpróbálták elütni a nehezen múló időt. Az őszinte repcsizés a huszonegyedik századi magyar futball emblémája lehetne, annyira groteszk és oly nagyon jellemző.
Most hadd játsszak el a gondolattal, hogy gyerekként meghívót kapok a Népstadionba egy válogatott mérkőzésre. Legyen, mondjuk, a magyar–francia 1966-ból, az is barátságos találkozó volt. A pályán olyan géniuszok brillíroznak, mint Mészöly Kálmán, Varga Zoltán, Albert Flórián, Farkas János. El lehet képzelni, hogy unottan repülőzök? Inkább visítozok örömömben a 4-2-es győzelem és Farkas négy gólja láttán. A Népsportot nem hatotta meg a mutatvány: „Farkas ezúttal nem nagyon nem vette ki a részét a mezőnymunkából” – kezdődött a mérkőzés hősének egyéni bírálata. Ma meg olyanokat emelnek fel rendszeresen, akik egészen más sportot űznek labdarúgás címén, amelyet a nyolcvan éve született „Jancsika” játszott szédítő színvonalon.
Olyannyira nem számít a minőség, hogy ismét felvetődött a kettős rangadók ötlete. Nehéz ügy, mert valójában egyes rangadó sem tartható olyan résztvevőkkel, akik felcsúti, gyirmóti, kisvárdai, mezőkövesdi, paksi mezőnyben küzdenek a megyei első osztály bóvli kollekciójával és saját korlátaikkal. Megjegyzem, a hatvanas években csak hat olyan dupla derbi volt, amelyen mind a négy nagy – az FTC, a Honvéd, az Újpest és a Vasas – egybegyűlt a Népstadionban, mert minek ellőni a puskaport, ha – mondjuk – az FTC–Pécs, MTK–Újpest dupla programon is 75 ezren vannak? Na persze, annak a kvartettnek a leggyengébb tagja, a Pécsi Dózsa is tele volt jobbnál jobb futballistával; még felvetni is röhejes, hogy közéjük hányan fértek volna be Felcsútról, Gyirmótról, s a főváros hajdani nagycsapatainak reménytelen mai utánzataiból.
Az már csak hab a tortán, hogy ebben a közegben a Vasas az NB II-ből esik be a szereplők közé, feltéve, hogy feljut. Ha nem kerül fel, és a jelenleg tök utolsó MTK kiesik, akkor nincs meg a négy NB I-es résztvevő Budapestről, kölcsön kell kérni faluról vagy kisvárosból. De ha összejön a négyes, akkor is csak burleszk vagy a legjobb esetben paródia várható. Arról nem beszélve, hogy az úgynevezett első osztály átlag nézőszáma ebben az évadban 2599. A középérték a kettős meccsek fénykorában, az ötvenes, hatvanas, hetvenes esztendőkben kissé magasabbra szökött: 1957-ben (már Puskásék nélkül!) 17 083-ra, 1964-ben 16 129-re, 1976-ban 10 108-ra rúgott.
Mindegy, majd nézzük a halvány replikát is, mint Rossi show-ját vagy mint azt, hogy egy személy – nevezzük Rókay Fülöpnek –, aki az egész világon egyes egyedül tartja nem éppen szerény személyét zseninek, tegeződve „osztogatja” Zelenszkij ukrán elnököt. A dolgok összeérnek. Majd jönnek az üres Rókayk oda, ahol hajdanán Bozsik, Csordás, Hidegkuti, Szusza, Fenyvesi, Tichy, Bundzsák, Sándor, Göröcs, Mátrai, Kocsis Lajos, Várady, Szuromi, Törőcsik, Nyilasi szentelte meg a pázsitot.
Az lesz a Rév Fülöp.
