„Figyelj, Viktor, tudod, mi megy most Mariupolnál?”, szögezte váratlanul a magyar miniszterelnöknek a kérdést az Európai Tanácshoz intézett csütörtöki beszédében Volodimir Zelenszkij. Az ukrán elnök élesen bírálta Magyarország semleges magatartását a 27-hez beszélve, egyértelműen kényelmetlen helyzetbe hozva a jelen lévő magyar kormányfőt. „Egyszer és mindenkorra el kell döntenetek, hogy kivel vagytok. Független ország vagytok.” Az ukránok elleni népirtást a budapesti rakparton kivégzett magyar zsidóknak emléket állító Cipők a Dunaparton emlékműre hivatkozva próbálta Orbán Viktor számára is érthetővé tenni. (Zelenszkij az izraeli törvényhozókhoz beszélve is a holokauszttal példálózott, ami nemtetszést váltott ki a knesszetben.)
„Nézd meg azokat a cipőket és látni fogod, hogy a mai világban hogyan történhetnek újra tömeggyilkosságok. Ez az, amit Oroszország ma művel. És te még azon hezitálsz, hogy átengedd-e a fegyvereket? És habozol, hogy kereskedj-e Oroszországgal vagy sem? Nincs idő tétovázni, itt az ideje, hogy máris döntsetek. Hiszünk bennetek, szükségünk van a segítségetekre. Hiszünk az embereitekben” zárta az Orbánhoz intézett szavait az ukrán elnök.
Az ukrán médiában és elemzők körében is téma az uniós fősodorból kilógó magyar álláspont. Ilia Kusza, az Ukrán Jövőkutató Intézet nemzetközi politikai szakértője „önző pragmatizmusnak” nevezte Magyarország magatartását. Csütörtöki Facebook-bejegyzésében, amelyet átvett Dmitro Gordon ukrán újságíró azonos nevű népszerű internetes újságja.
Elemzésében Ilia Kusza megpróbált magyarázatot találni rá, mi motiválja Orbán Viktort. Három tényezőt említ: mindenekelőtt a küszöbönálló választásokat, amelyeket Orbán mindenképpen meg akar nyerni, viszont amelyek elvesztésére most igenis van reális esély: az egységes ellenzék egy konzervatív politikust állított ki ellene, aki ráadásul fiatalabb nála.
A gázszállítások kérdését említi a második helyen, mint amely kulcsfontosságú eleme Orbán választási kampányának. Mindehhez jön harmadikként, hogy Orbán jó ideje kellő távolságot akar tartani az Egyesült Államok és az Európai Unió fő véleményformáló centrumaitól. Budapestre elsősorban Berlin gyakorol nagy hatást - írja az elemző, és rámutat arra a kettősségre, amely egyfelől elítéli az orosz agressziót, másfelől viszont rájátszik a konzervatív választói bázis érzéseire, félelmeire, hogy háborús szituációkba keveredhetnek, így vélve indokoltnak, hogy kormánya miért nem segít Ukrajnának. Ugyanakkor méltatja a menekülteknek nyújtott magyar segítséget, és nem tér ki rá, hogy ebből a magyar állam a háború első heteiben a minimálisnál is kevesebbet vállalt.
Az ukrán külpolitikai szakértő szerint a magyar álláspontot nem lehet "proorosznak", az oroszokat támogatónak nevezni, ez túlságosan leegyszerűsítené az egészet, és persze nem lehet oroszellenesnek sem mondani. Állítja, sima önzésről, "egoisztikus pragmatizmusról" van szó, amelyet a választási kampány motivál, ez határozza meg mind a retorikát, mind a döntéseket.
Ilia Kusza úgy véli, ez a politika bizony működik, a Fidesz növelte előnyét az egységes ellenzékkel szemben. Végül megjegyzi: az ukránoknak nem kellene becsapniuk saját magukat: ez a hozzáállás nem egyedül Magyarországra jellemző, mások sem akarnak lemondani az orosz energiahordozókról illetve konfliktusba keveredni Moszkvával. Németországot, Hollandiát, Ausztriát és Olaszországot említi név szerint. Majd hozzáteszi: valamint azok, akik ugyanígy gondolják, csak éppen nem beszélnek róla.
