Csapdába kormányozta Magyarországot és a magyar gazdaságot Orbán Viktor. Ennek számtalan jelét látjuk, az elszabaduló költségvetési hiánytól kezdve a magas államadósságig; az inflációról nem is beszélve, ami nem csak a háború miatt magas idehaza. Orbán kétségbeesését, ötlettelenségét jól mutatja, hogy be sem várva az április 3-i választások végeredményét, már két héttel korábban pénzért és hitelért fordult az Európia Bizottság elnökéhez.
A miniszterelnök persze az ukrajnai menekültekkel takarózik – mondván, 450 ezren érkeztek az országba. Igaz, azt nem teszi hozzá, hogy a többségük ahogy jött, úgy menekült is tovább ebből az oroszbarát enklávéból. Nem, nem annak a pár ezer menekültnek az ellátása miatt van bajban az ország és a kormány, hanem az elmúlt évek felelőtlen gazdaságpolitikája miatt. Az elmúlt két évben 10 ezer milliárdos hiányt és államadósságot csinált Orbán és Varga Mihály pénzügyminiszter. Ezt folytatták az idén: két hónap alatt 1500 milliárdot szórtak széjjel – üres a kassza. Orbán februárban még Putyinnal tárgyalt Moszkvában orosz vasúti hitelről, egy hónappal később már Brüsszelben kuncsorog pénzért. Ezt nevezem és stratégia éleslátásnak.
De helyezzük egy kicsit történeti távlatba a gazdaság jelenlegi állapotát: a növekedés leáll, az infláció, a hiány és az államadósság az egekben. Mikor láttunk ilyet? 2008-ban. Most ugyanott tartunk, mint 2010-ben: akkor Orbánék erőltetett ütemmel másztak ki az IMF-hitelből, most ugyanaz az államadósság ellen harcoló miniszterelnök Brüsszeltől koldul. 12 év kormányzás után eljutottunk ugyanoda, ahol 2010-ben voltunk: az IMF-hiteltől az uniós hitelig.
Hogy mi a tanulság? Hogy az alkalmatlanoktól meg kell szabadulni, ez evidens. De az is, hogy minél hamarabb be kell vezetni az eurót, hogy az eurózóna védelme alatt tudjon fejlődni ez az ország. De ehhez ki kell vakaródzni Putyin hátsó feléből, egyszer és mindenkorra befejezni a kompolást a két part között. Két hét múlva pontosan erről döntünk: hogy megvédjük-e az országot.