Számtalan módon meg lehet fogalmazni az április 3-i választások tétjét: Orbán vagy Márki-Zay, putyinizmus kontra európaiság, fideszes maffiaállam vagy európai jogállam, hazugságokra épített gyűlölködés kontra vitára nyitott békés együttélés, fideszes rokonságnak kijátszott nemzeti vagyon vagy tisztességes verseny és gyarapodó közvagyon. A sor hosszan folytatható, van azonban egy nagyon földhöz ragadt, de annál fontosabb megközelítés is: ha Orbán megy, az uniós források jönnek. Ha elzavarjuk a korrupt kormányt, megnyílnak az uniós pénzcsapok. Ilyen egyszerű.
Természetesen nem arra kell gondolni, hogy az Európai Unió bármilyen módon be akar avatkozni a magyar választásokba és pofára osztja a törvényileg hazánknak járó közpénz-támogatásokat; itt nem az a lényeg, hogy hogyan hívják a magyar kormány vezetőjét, hanem hogy tisztességes-e vagy sem. Ha korrupt, ha nem tudja garantálni az uniós adófizetők pénzének biztonságát és tisztességes felhasználását, akkor zárva maradnak a brüsszeli csapok. Orbán Viktor és rendszere pedig egyenlő az állami szintű korrupcióval. Ezért vannak most befagyva a források. Nem a migránskérdés, nem az óvodások „nemváltoztató műtétjei” körül generált kamu-vita az uniós források késői érkezésének az oka, hanem kizárólag a Fidesz-kormány rendszerszintű lopása. Az Európai Bizottság hivatalos átiratai, amelyben megfogalmazzák a kifogásaikat, javarészt a korrupciót és a jogállamiság sérüléseit kérik számon, egyetlen szó sincs bennük menekültekről vagy magukat átoperáltatni akaró kiscsoportosokról. A Fidesz által rettegett jogállami mechanizmus hivatalos neve is „az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről” szól, vagyis az uniós közpénzek tisztességes felhasználásának megköveteléséről. Egyszerű tehát képlet és húsbavágó.
A fideszes maffiaállam bűnei miatt csak az elmúlt évben több mint háromszáz milliárd forintnyi uniós támogatástól estünk el, amelyet a helyreállítási alap előlegeként hívhattunk volna le Brüsszelből; már amennyiben a korrupt kormányzatunk felhagyott volna a lopással, és megfelelő garanciákat adott volna az uniós költségvetési pénzek felhasználására. De nem tudott. Ezért fagyasztották be azt a kétezerötszáz-milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást is a helyreállítási alapból, amelyre rendkívül nagy szükségük lenne a járványban megrogyott magyar gazdasági szektoroknak és szociális ágazatoknak.
A Fidesz persze „fullba tolja a kretént” és a homofób törvénnyel takarózik az ügyben, pedig mindenki számára világos és egyértelmű: kizárólag a korrupció és a jogállamiság sérülése miatt tartják vissza a nekünk járó pénzeket. A hazugságokat persze már megszoktuk, hiszen miközben Orbánék épp az Európai Unió elleni szabadságharccal voltak elfoglalva még a járvány csúcsidőszakában is, addig arról már nem adtak számot, hogy az egészségügyi dolgozók – egyébként eredetileg az MSZP által követelt – egyszeri félmilliós juttatását is brüsszeli támogatásból finanszírozták, ahogy a KATA-sok adóelengedését is egy uniós program terhére könyvelték el. Miközben továbbra sem hagytak fel az európai közösséggel való folyamatos acsarkodással, már a pedagógusok béremelését is – az egyébként miattuk befagyasztott – uniós pénzekből ígérgetik.
Az a kérdés, hogy miként juthatunk a lehető leggyorsabban hozzá ezekhez az uniós támogatásokhoz. Hogyan biztosíthatjuk annak a tizenötezer-milliárd (!) forintnyi pénznek a tisztességes felhasználást, amely a következő hétéves uniós költségvetésben Magyarországnak jár? A válasz egyszerű: egy tisztességes kormánnyal. Egy Márki-Zay Péter vezette egységkormánnyal.
Az Európai Uniót az érdekli, hogy a tagállami vezetés betartja-e a közös szabályokat, vigyázza és követi-e az európai értékeket, tisztességesen bánik-e az európai adófizetők pénzével. Ha Orbán Viktor ezt tenné, máris megnyílnának a pénzcsapok.
De a Fidesz kormányfője képtelen ekkora fordulatra, hiszen tizenkét éve építi a maffiaállamát, amely a lopásra, a hűbéri rendszerre, a jogállamiság kiékelésére épül.
Ha holnap csatlakoznánk például az Európai Ügyészséghez, az máris megfelelő gesztus és garancia lenne a megállapodások tető alá hozására. Orbánnak azonban esze ágában sincs csatlakozni az uniós vádhatóság intézményéhez, hiszen azt nem a korábbi képviselőjelöltje, Polt Péter vezeti; ráadásul pontosan látja maga előtt, hogy az európai közpénzeket védő szervezet számára nincsenek tabuk vagy korlátok, pusztán a jog és az igazság. Épp most vitték el bilincsben Orbán nagy cimboráját, az uniós pénzekkel bűvészkedő korábbi bolgár miniszterelnököt – a Fidesz elnöke pedig nyilván pontosan látja és érzi, hogy bármikor ugyanerre a sorsra juthat ő is, rokonsága és haveri köre. Nem képes tehát a változtatásra, nem lehetséges a konszolidációs fordulat, nincs számára másik út.
S mivel Orbán és rendszere nem fog változni, egyszerűen nincs más megoldás, mint eltakarítani az útból. A magyar embereknek járó uniós pénzek útjából.