Fáradhatatlan főigazgató – elég jól hangzik, és alliterál is. Tudnak a sajtósok, bár nem bántam volna, ha egyeztetik Áder sajtósaival a beszédeinket. Mégis, hogy van az elképzelve, hogy az összes jó operás sztorit odaadják Ádernek, aki persze képtelen valamirevaló standupot összehozni belőle. Elmotyogta a bajsza alatt, senki se figyelt rá.
Észre sem fogjuk venni, ha már nem lesz az ország élén. Nem lehet valakit történelmi léptékkel mérni, akinek összesen annyi a mozgástere, hogy most ír alá valamit, vagy vár egy kicsit, és majd csak öt perc múlva. Ehhez képest én felépítettem az Eiffel Műhelyházat, megnyitottam az Erkelt, és tessék, felújítottam az Operaházat. Jó, 9 milliárd helyett 28 milliárdért, csúszott is néhány évet, de fontos ez? Beszélek szépen arról, hogy az operaházakat egyből operaháznak építik, nem vacakolnak áttervezésekkel. Jó, az Eiffel Műhelyház történetesen az Északi Járműjavító volt, és egy sok milliárdos áttervezésnek köszönheti a létezését, de majd ezt ügyesen kikerülöm. Na, nem kerültem ki, mi a fenének kezdek el magyarázkodni, a kutya se vette volna észre. Kellett volna mégis egy leírt szöveg!
Itt minden az enyém, és ezt senki sem csinálta volna utánam. Tíz évvel ezelőtt megszüntettem a társulatot, minden szólistát kirúgtam, még a karmestereket is. Kiátkoztak, hát istenem!
Azóta szerepre szerződnek, magasabb gázsiért, és akinek ez nem smakkolt, az elment. Én maradtam. Kormánybiztosból főigazgató. Szépen alliterál a fáradhatatlanra. Kéne valamit mondanom Yblről. Amikor ezt a megrendelést megkapta, már nem volt valami fiatal, és el is vitt vagy tíz évet az életéből. Közben felhúzta a Várkert Bazárt is, ezt is gyorsan szavakba foglalom, elvégre ott ül az, akinek meg lehet köszönni, akárhányszor adták is át. Az Opera felújítása se ment gyorsan, de végül is Tiborcz haverja, ez a Paár Attila csak összehozta. A színpadtechnikát kénytelen voltam a pályáztatás miatt átadni másnak, pedig én tényleg mindent elkövettem, még az 5 millás büntetést is kifizette miattuk a menedzsment. Francba, hogy a Hadházy mindent kikurkászik.
Mondjak már valamit Yblről. Azt, hogy azért olyan szép az Operaház, hogy védje a benne lévő értéket. Arra már úgysem emlékszik senki, hogy tíz éve 160 operaházi dolgozó állását szüntettem meg. Hm, őket nem védte meg az épület. Amikor a Duna Televízió vezérigazgatója voltam, 500 embert rúgtam ki. Őket se védte meg semmi. Na, már csak az van hátra, hogy megköszönjem a miniszterelnök úr bizalmát, a huzamos az jó szó ide. Jobb, mint a tartós. Olyan operás szó. Mindjárt én leszek a leghosszabban regnáló operaigazgató a magyar zenetörténetben. Tizenkét évig még senki se húzta itt. 12! Ezután már tényleg mindenkinek mennie kellett. Csak nekem nem. Persze, nem akarok ötleteket adni – most mér röhög a nézőtér? Kimondtam hangosan! Úristen, de hiszen én nem rá gondoltam! Egyáltalán nem rá! Csak most ne nézzek a díszpáholy felé, most tudjak kinyögni valami baromságot, mondjuk azt, hogy ez tényleg lassan elközeleg.
Mert még a végén csakugyan, és nem lassan.