Három oligarcha iszogat a teraszon és gyönyörködik a kijevi Majdan tér éjszakai fényeiben. Meg kell állítani a pénzpazarlást, állapítják meg: milliókat költenek arra, hogy elnökjelöltjük bekerüljön a politikai színtérre, aztán kétszer annyit arra, hogy az ellenfél eltűnjön. Favoritjaik fej fej mellett állnak a választás előtt, mondhatni, ez már unalmas, kell nekik egy újabb adrenalinlöket, a legextrémebb sport, a „demokrácia kontroll nélkül” – hagyják, hogy döntsön Ukrajna népe.
Ezzel a felütéssel indul a 2015-ös ukrán vígjátéksorozat, A nép szolgája, amely Ukrajna elnöke, a színész Volodimir Zelenszkij politikai karrierjét megalapozta. A sorozat debütálása idején, bő egy évvel az Euromajdan után valószínűleg Zelenszkijről annyira volt elképzelhető a jelen valósága, mint az, hogy Rudolf Péter vagy Scherer Péter egyszer Magyarország miniszterelnöke lesz, de hát anno Ronald Reaganre is legyintettek kezdetben, hogy csak westernfilmek hőse.
A Zelenszkij által megformált történelemtanárt, Vaszilij Goloborodkót a diákjai „lökik” az elnöki székbe: videóra veszik a nálunk is ismerős „két rohadék közül kell választani” típusú eszmefuttatását, a felvétel az interneten hihetetlen népszerűségre tesz. Nálunk is ismerős karakter: lepattant lakótelepen él, a feneke is kilóg a nadrágból, mert a nemzet napszámosa. Majd olyan valóságba csöppen, ami meglepő módon szintén ismerős nálunk – és nem csak Bacsó Péter remek szatírájából, A tanúból.
Az RTL-en vasárnap este az első két epizód fergeteges volt, ám nevetés közben is elszorulhatott a szívünk. Kár, hogy egy háború kellett ahhoz, hogy ezt most láthassuk.
Infó:
A nép szolgája
RTL Klub
vasárnap esténként
