Minden szempontból kivételes film az Út a díjesőig. A spanyol-argentin koprodukció egyszerre harsány komédia és fineszes szerzői film, kommersz és művészi szinten kifinomult. Nagyon ritkán látni ilyen művet fesztiválokon – tavaly Velencében volt versenyben – a magyar mozikban pláne. De mi is ez a gyöngyszem? Az eredeti címből érdemes kiindulni, a Competencia oficial-ból, mely magyarul Hivatalos versenyprogram lenne. Sokszor használt kifejezés, hiszen mi is szoktuk ünnepelni, ha egy-egy hazai alkotás egy fontos mozgóképes versenyen indulhat a patinás elismerésekért, és ezek között a Cannes-i fesztivál a legfontosabb – tavaly például Enyedi Ildikó rendezte A feleségem története világpremierje volt itt. Míg általában valóban értékes alkotások versengenek az Arany pálmáért a Croisette-n, nem lehet elhallgatni, hogy időként feltűnnek úgynevezett hiúsági projektek, azaz, amikor egy-egy produkció mögött az úgynevezett „nagyot alkotás” szándéka áll, egyszerűbben fogalmazva: az alanyi művészet.
Az út a díjesőig kezdő jelenete önmagáért beszél. Humberto Suárez multimilliárdos nyolcvanadik születésnapján azt a feladatot szánja az asszisztensének, hogy szervezzen egy olyan „eseményt”, melynek kapcsán fennmarad a neve nem csak gazdag, hanem fontos emberként. Mi legyen ez? Egy segélyező alapítvány, vagy esetleg egy új híd? Dehogyis. Egy presztízsfilm, melyről majd az egész világ beszél. így Suárez kiadja a feladatot: meg kell venni az épp legnagyobb bestseller regény megfilmesítési jogait – kerüljön is bármennyibe. Plusz, szerezni kell hozzá egy nagy presztízsű, Arany pálma díjas rendezőt Lola Cuevas (Penélope Cruz) személyében, aki első körben közli, hogy szabad kezet akar, ami elsősorban azt jelenti, hogy csak minimálisan fogja használni a vagyonokért megvett regény cselekményét szerzői filmjéhez.
Ezek után Az út a díjesőig nagy része a filmkészítés folyamatának lehengerlő paródiája. Cuevas szerződtet két alfahímet az egy életen át egymással viaskodó testvérpár szerepére: Félix Rivero (Antonio Banderas) igazi mainstream világsztár, Hollywood nagy kedvence, míg Iván Torres (Oscar Martínez) a színházi világ sztárja, vérbeli karakterszínész. A helyzet adja magát, mind szakmailag, mind emberileg gyűlölik egymást, persze az ehhez társuló féltékenységgel – ezt pedig a két színész pazarul és parádésan hozza. Ez már önmagában számos komikus jelenet forrása. Effektíve a plafonig tolják az alkotók a „két dudás egy csárdában” helyzetkomikumát és nem tudok nem jót derülni azon, hogy Az út a díjesőig is két rendező, Mariano Cohn és Gastón Duprat munkája. Mi lehetett a forgatáson?!? Ám, a két színész élet-halál harcán túl a showt mégiscsak Penélope Cruz lopja el, aki minden egyes „művészrendező” klisét és archetípust zseniálisan hoz és figuráz ki. Mindemellett tegyük hozzá: talán még sosem volt ennyire jó a vásznon – beleértve az Almodóvarral készített filmjeit is –, így nem csodálkoznék, ha mostantól többnyire komikaként látnánk őt viszont. De addig is nézzük meg (és újra és újra…) 2022 első igazán nagy meglepetésfilmjét.
Infó:
Út a díjesőig
Forgalmazza a Prorom Entertainment Kft.
