Tiszabecstől közúton 233 kilométerre van Deliatin (Gyeljátyin), amelynek határában szombaton rakétatalálatok érték az ukrán hadsereg föld alatti fegyver- és lőszerraktárát. Orosz jelentések szerint a Kh-47M2 típusú, a sajtóban Kindzsál néven emlegetett, közepes hatótávolságú föld-levegő rakétát használták, amely egyike a Vlagyimir Putyin által még 2018-ban bejelentett „szuperfegyvereknek”. Akárcsak tavaly nyáron Szíriában, a Kindzsál ukrajnai bevetése is főként lélektani és propaganda célokat szolgál, mert a kívánt katonai eredményt sokkal olcsóbban is el lehetett volna érni. A Kremlnek azonban a látszatot mentő sikerekre van szüksége, mert az elakadni látszó hadjárat kérdéseket vet föl az orosz hadsereg hatékonyságával kapcsolatban, ami árt a háború hazai támogatottságának – és az orosz fegyverexportnak.
A „szuperfegyvereket” kizárólag az Egyesült Államokkal való konfrontáció szempontjai szerint tervezték. Arra szolgálnak, hogy elkerüljék az amerikai rakétavédelmi rendszereket és fenntartsák a kölcsönös megsemmisítés fenyegetését.
Az új rakéták közül egyedül a Kindzsál az, amelyik nem számít hadászati fegyvernek, hatótávolsága a hordozó repülőgép típusától függően 2-3000 kilométer. A deliatini csapást mérő rakétákat valószínűleg Mig-31K szuperszónikus vadászbombázókról indíthatták, hogy aztán a hangsebesség 9-10-szeresére gyorsuljanak fel és hagyományos ballisztikus pályát leírva érjék el a célpontjukat. A hagyományos és a nukleáris robbanófejjel is felszerelhető fegyvert elvben a Tu-22M3M hadászati bombázók is hordozhatják, de nem világos, hogy az ehhez szükséges átalakításokat már elvégezték-e a gépeken.
A Kindzsál egyébként a 9K720 Iszkander föld-föld rakéta rokona és létezik haditengerészeti megfelelője is (3M22 Cirkon). A brit Chatham House kutatóintézet elemzése szerint bár fejlesztésük még a Szovjetunióban kezdődött, sikeresen ötvözi a régebbi és a modern elemeket, ami arra utal, hogy az orosz hadiipar továbbra is jelentős tudományos kapacitással bír. Némiképp más a helyzet a gyártó üzemekkel, ahol súlyos finanszírozási problémákkal küzdenek. Ennél is nagyobb baj az, amiről a külföldön élő Pavel Luzin orosz biztonságpolitikai szakértő beszélt az amerikai Szabadság Rádió egyik podcastjában: a hadiipar nem vonzó a fiatal mérnököknek, „már a hármas tanulókat is felveszik”, akik nem törik fejüket új megoldásokon, beérik az utasítások végrehajtásával - és még ők se maradnak tovább két-három évnél.
A beharangozott „szuperfegyverek” helyett az orosz hadseregnek inkább modern harckocsikra és páncélozott harcjárművekre lenne szüksége, mert a mostani fegyverzet szemlátomást nem állja meg a helyét a nyugati páncéltörő rakétákkal szemben.
A korábban nagy publicitást kapott T-14 Armata harckocsik azonban egyelőre nem tűntek föl Ukrajnában, egyes hírek szerint eddig alig húsz darab készült el. Különben is, a támadók még a meglévő fegyvereiket sem tudják megfelelően alkalmazni: hiányzik a fegyvernemek és a különböző alakulatok közötti összhang, rossz a kommunikáció, nem érkezik időben az üzemanyag, lőszer és élelmiszer utánpótlás és még olyan triviális hibák is előfordulnak, mint a teherautókra szerelt gumik alacsony minősége.
Mindennek láttán az orosz fegyverexport további zsugorodása várható. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató intézet (SIPRI) friss jelentése szerint 2016 és 2021 között a piac 39 százalékát uraló Egyesült Államok után 19 százalékkal Oroszország exportálta a legtöbb fegyvert a világon, de részesedése csökkent az előző öt év 24 százalékához képest. Az orosz fegyverek legnagyobb vásárlói sorrendben India, Kína, Egyiptom és Algéria, de érdeklődésük már a háború előtt is csökkenőben volt. India és Kína ugyanis a hagyományos, „XX. századi” fegyverzetről most áll át a modern, a digitális technológiát tükrözőre, amiben az orosz kínálat nem tud lépést tartani a nyugatival, de még a két ázsiai nagyhatalom hazai fejlesztéseivel sem. Dubnában például még csak épül az az üzem, amelyben korszerű drónokat fognak gyártani. További gond, hogy az oroszok nem tudják megfelelően felkészíteni a vevők katonaságát a tőlük vásárolt fegyverzet kezelésére, mert, mint az ukrajnai példa mutatja, maguk sem képesek azt hatékonyan használni.
Az orosz hadiipar eddig általában az export révén finanszírozta a fejlesztéseket és a gazdasági értelemben veszteséges hazai értékesítést, ezért a nemzetközi szankciók által csak gyorsított piacvesztés az orosz fegyveres erők számára is rossz hír.
A haditechnikai fejlesztések ebben a helyzetben előbb vagy utóbb tükrözni fogják azt a tényt, hogy Oroszország gazdasága a Nemzetközi Valutaalap 2021-es adatai alapján csak a 11. legnagyobb a világon - megelőzi Brazíliáét, de elmarad a dél-koreaitól. Ezért van az, hogy a meglévő forrásokat a nukleáris csapásmérő erőkre fordítják a reménytelenül lemaradó hagyományos fegyverzet helyett, amin a Kindzsálok ukrajnai bevetése sem változtat.
