Ferenc pápa szombaton nyilvánosságra hozta a Római Kúria apostoli konstitúcióját megreformáló dokumentumot, a júniusban hatályba lépő intézkedések kiemelt hangsúlyt helyeznek a gyermekek védelmére és a világi keresztények, valamint a nők fokozott szerepvállalására a szentszéki intézményekben. Az Evangélium hirdetése (Praedicate evangelium) nevet viselő, 54 oldalas dokumentum a Szent II. János Pál pápa által 1988-ban bevezetett Pastor bonus kezdetű apostoli konstitúció helyét veszi át. A dokumentum 250 cikkből áll, amelyek középpontjában a minisztériumokhoz hasonló vatikáni dikasztériumok és más hivatalok működése áll.
Ferenc pápa 2013-as megválasztásakor ígéretet tett a kiterjedt és lomha vatikáni bürokrácia megreformálására, amely az 1,3 milliárd hívet számláló katolikus egyház központi irányító szerve. Ennek érdekében létrehozott egy bíborosi tanácsot, amely időről időre megtárgyalta a tervezett változtatásokat. A reformprogram elemeinek nagy részét már nyilvánosságra hozták az elmúlt évek során, de az új dokumentum közzététele pontot tesz a folyamat végére. A konstitúciót szombaton, Ferenc pápa beiktatásának kilencedik évfordulóján, a katolikus egyházfő szolgálatában kiemelt szerepet betöltő Szent József ünnepén hozták nyilvánosságra.
Az új apostoli konstitúcióban központi szerepet kapott a missziós beállítottság és a jótékonyság. A reformintézkedések előírják, hogy növelni kell a nők jelenlétét a szentszéki szervezetek vezetői beosztásaiban, valamint megerősítik az egyház elkötelezettségét a kiskorúak védelme iránt. Emellett lehetővé teszik, hogy azok a hívek is viselhessenek fontos tisztséget a Vatikánban, akik nem tagjai a klérusnak, ha a pápa alkalmasnak találja őket a feladatra. Korábban csak bíborosok vagy püspökök tölthettek be magas rangú tisztséget a Vatikánban.
Az egyik legnagyobb változás, hogy a korábban ad hoc jelleggel működő, a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések megelőzése érdekében létrehozott pápai bizottság a befolyásos Hittani Kongregáció részévé válik. Korábban a bizottságnak nem volt valódi intézményi súlya, és gyakran került összeütközésbe a visszaéléseket felülvizsgáló kongregációval. A dokumentum egyúttal rögzíti, hogy minden dikasztérium egyenrangú.
