Van az a régi vicc, még a szovjet időkből, amikor az egyszerű néző bekapcsolja a televízióját, és az első csatornán Brezsnyev beszédét látja, hallja, ezért aztán továbbkapcsol. Igen ám, de a következő csatornán is Brezsnyevvel találja magát szemben, ezért újra lép egyet, ahol ugyanez a kínálat, tehát megint lép egyet. Ott viszont egy rendőr szól hozzá, gumibotját forgatva: mi az, kapcsolgatunk, kapcsolgatunk?
Hát, nagyjából itt tartunk a mi mai demokráciánkban. Azt ugyan nem próbáltam ki, hogy a kormányközeli kezekben lévő csatornákon is hasonló volt-e a kínálat március 15-ét követően, azt azonban megtapasztalhattuk, hogy az állami tévé szinte folyamatosan Orbán Viktor beszédét sugározta. Ahogy ezt a 444.hu kimutatta: 24 óra alatt pontosan kilencszer vetítették a miniszterelnök kampánybeszédét. Arról az állami televízióról beszélünk, ahol egyébként, már láthattuk, megvan a gumibot is, hiszen országgyűlési képviselőket hajítottak ki az utcára; és arról az állami tévéről, amely 130 milliárd forintból hazudja magát közszolgálatinak. Amúgy az lenne a dolga, kiváltképp választási időszakban, hogy kiegyensúlyozottan közvetítse a versenyző pártok véleményét, elfogulatlanul tálalja a különböző politika platformok álláspontját, programját, kampányát. Ehhez képest a mi állami televíziónk gond nélkül áll ki az egyik, történetesen a kormányoldal mellett, riporterei többes szám első személyben tudósítanak a Békemenetről, illetve a fideszessé fajult ünnepi nagygyűlésről, miközben az ellenzék megmozdulásáról, hasonló összejöveteléről egy torz tudósításban számolnak be.
Vessük össze a 24 óra alatt kilencszer vetített Orbán-beszédet azzal is, hogy a magát nagyvonalúnak beállító MTVA öt percet biztosított Márki-Zay Péternek, azaz az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének, aki hat pártot képviselt. Mindezt ráadásul úgy, hogy a fellépése előtt, majd utána is az inkriminált miniszterelnöki, de inkább Fidesz elnöki beszédet vetítették. És ezt nyugodtan megtehetik: nem lesz hatóság, amely elfogadhatatlannak minősítené, netán rendre utasítaná őket. Már régen nem beszélünk büntetésről, esetleg egyfajta kompenzációról - ma Magyarországon ez így van rendjén.
Ilyenkor egyébként az a kérdés vetődik fel bennem: vajon mit vizsgál itt az EBESZ, milyen egyéb bizonyítékokra vár annak érdekében, hogy megállapítsa: a magyarországi választások eleve el vannak csalva?
Szinte mindegy is, mi történik a szavazófülkében, mire odaérünk, a regnáló hatalom irreális feltételeket teremt. Ismétlem: elég csak megnézni az állami televízió kínálatát, riportereinek működését, de az is eligazít, ha pusztán az utcán járnak az ellenőrök nyitott szemmel: a közterületi reklámok elsöprő kormányzati-fideszes többsége olyan dominanciával bír, hogy az eleve nem lehet egy tiszta választás eszköze. Mint ahogy az sem, hogy a párt - a Fidesz – és a kormány mondandója, hirdetései, tökéletesen lefedik egymást, amivel lehetőséget adnak önmaguknak, hogy a költségvetésből elemelt pénzekkel kampányoljanak.
Ne feledjék: a gumibot ott van a kezükben…