A Lipcsei Könyvvásár díját 2017-ben Natascha Wodin „Mariupolból jött” (Sie kam aus Mariupol) című könyve nyerte el. Ukrán édesanyjának állított ebben emléket, aki az Azovi-tengernek ebből a kikötővárosából származott. A házaspárt a német megszállás alatt Németországba hurcolták, itt dolgoztak „Ostarbeiter”-ként, keletről érkezett kényszermunkásként. A háború után sem mertek hazatérni, a sztálini Szovjetunióban legjobb esetben a Gulagra küldték volna őket. Hazátlannak érezték magukat egy rideg környezetben.
Az 1945-ben született Natascha Wodin tíz éves korában félárvaságra jutott depressziós édesanyja öngyilkossága következtében. Csak a kétezres évek elején kezdett ukrán rokonai után kutatni az interneten. Talált is néhányat, velük kapcsolatba lépett. Anyjának szülővárosa is egyre jobban kirajzolódott előtte. A huszadik század elején „Mariupol egy multikulturális város volt, éltek itt ukránok, oroszok, görögök, olaszok, franciák, németek, törökök, lengyelek és sok zsidó. A város egy dombon fekszik, ennek minden pontjáról látható a halgazdagságáról híres Azovi-tenger. Amikor az öbölben megjelentek a hatalmas tokhal- és fogasrajok, valósággal forrott a víz tőlük.”
Az első világháború romossá, a szovjet rendszer szürkévé és szomorúvá tette ezt az egykor vidám és festői várost. A kereskedőket, az iparosokat, a polgárokat kifosztotta az új rendszer, az értelmiségieket üldözte. Aztán 1941. október 8-án a német Wehrmacht elfoglalta a várost a Barbarossa terv keretében. Ez a szlávok lakta területeken az eredeti lakosság számának csökkentését célozta, és a terep előkészítését az árja betelepülők számára. Csak a terv első fele teljesült, a 240 ezres lakosság száma 85 ezerre csökkent.
Ma Mariupol Ukrajna tizedik legnagyobb városa, mintegy félmillió lakossal. A Krím-félsziget megközelítése szempontjából az orosz hadsereg számára stratégiailag fontos hely. Ezért támadják állandóan, lövik rakétákkal, zárták el a lakosság víz- és villanyellátását. Az emberek fűtetlen pincékben próbálják túlélni az ostromot.
A városban alig szűnik a fegyverropogás. Az utcán halottak hevernek. A polgármester tömegsírokat ásatott. Ideiglenesen ezekbe temetik az áldozatokat.
Lesz vajon egyszer hitük, erejük a sokat szenvedett túlélőknek harmadszor is újjá építeni ezt a várost?