Igazi csemege várja az átfogó felújítás után csak az év utolsó heteiben megnyílt Courtauld Galériában a látogatókat. A Somerset House-hoz tartozó, ékszernek számító intézményben a restauráció óta Van Gogh önarcképei az első időszakos kiállítás. Érdemes megemlíteni, hogy a mini-retrospektívnek helyet adó termeket Denise Coates, 54 éves üzletasszonyról nevezték el. A korát megelőző Bet365 világhálós szerencsejáték vállalat alapítójának vagyonát a legutóbbi Sunday Times Gazdagok Listája 8,45 milliárd fontra becsülte, de még imponálóbb az a magabiztosság, ahogy a mecénás az elmúlt évben rekord 421 millió fontos éves fizetést utalt ki magának.
A Courtauld Galériában található a szigetországban egy fedél alatt a legtöbb impresszionista festmény, hiszen a nagy gyűjtemények, amíg még megengedhették volna maguknak, nem mutattak érdeklődést a stílus nagyságainak munkássága iránt. A korábbi megjelenésénél sokkal szellősebb, világosabb múzeumban a legkiválóbb impresszionisták néhány félreismerhetetlen mesterművel képviseltetik magukat. A textilgyártásból meggazdagodott Courtauld-k sztár-festménye, amiért oly sok külföldi turista zarándokol el a Strand sugárútra, vitathatatlanul Edouard Manet A Folie-Bergère bárja című méretes csodája.
A 16 kiállított Van Gogh önarckép a teljes, 35 festett és két rajzolt önmegörökítésnek közel a felét teszi ki, így talán soha vissza nem térő alkalmat kínál a tragikus sorsú művésznek ezen a területen megtett útjának felmérésére. Ezeken kívül két másik festmény teszi teljessé a kasszasiker showt. A Van Gogh széke címűt, a közeli National Gallery egyik büszkeségét a holland alkotó "jelképes önarcképnek" tekintette, míg az Eugéne Boch portréja egy barátja ábrázolása, egyidejűleg saját művészi ideáljainak kifejezésre juttatása. A képek még Van Gogh fájdalmasan kurtára szabott életéhez képest is rövid idő alatt készültek el, hiszen későn vágott bele a műfajba, elmulasztva így fiatalkori önmagát megőrizni az örökkévalóságnak.
Az első, az Önarckép sötét filckalappal Párizsban töltött első évében, 1886-87 telén keletkezett, abban az időben, amikor radikálisan átalakult a stílusa. Gyakran alkalmazott módszerének megfelelően egy aktkép fölé festett művön nem csak a filckalap, minden más is nagyon sötét, bár Van Gogh sápadt arca, vöröses szakálla és kék nyakkendője meglepően sok színt kapott. A Courtauld-ban most látható utolsó portréját pedig nem sokkal 1890-ben elkövetett öngyilkossága előtt vitelezte ki. Az 1889. szeptemberi keltezésű Önarckép palettával a Saint-Rémy-de-Provence-i elmegyógyintézetben született. Orvosai kezdetben nem engedték meg, hogy fessen, de ahogy erőre kapott, a hatóságok engedtek Van Gogh-nak, akaratlanul is lehetővé téve néhány különösen ismert művének megfestését. Ez a kép kifejezetten magabiztosnak mutatja a festőt, ahogy minden más művészhez hasonló pózban fogja ecseteit és palettáját. Ezzel a képpel igyekezett bizonyítani, hogy gyógyulóban van és kész visszatérni a festéshez.
A kiállítás objektumai közül több is utoljára Van Gogh stúdiójában tartózkodott egy fedél alatt. A viszonylag optimistának tűnő palettás festmény, amely normálisan a washingtoni National Gallery, Nemzeti Galéria falait díszíti, mindössze egy héttel idősebb, mint az oslói National Museum, Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő Önarckép, mely egy sokkal komorabbnak látszó, elmebetegségének válságosabb szakaszában lévő festőművészt örökít meg. A több mint 130 éve első ízben "összeházasított" képek különleges bepillantást engednek Van Gogh idegállapotának változékonyságába, sőt abba is, hogyan látta önmagát betegsége különböző fázisaiban. Karen Serres, a kiállítás kurátora úgy fogalmazott, hogy "hihetetlenül megindító élmény együtt látni ezeket a képeket, melyek a szerencsétlen körülményekkel dacoló Van Gogh ellenálló képességének és bátorságának bizonyítékai. Félreérthetetlen kinyilvánításai annak, milyen fontos volt számára és gyógyulása szempontjából a festés, hogyan tudta a legnehezebb időkben is megőrizni kreativitását, olyan képeket alkotni, melyek egy századdal később is hihetetlenül hatásosak. Míg az oslói képet egy arles-i látogatás során ajándékozta oda barátoknak, a washingtonit öccsének, Theónak küldte el Párizsba, ezzel is értékelve mindazt a töretlen anyagi és érzelmi támogatást, mellyel festői tevékenységét lehetővé tette. A fiatalabb Van Gogh hat hónappal élte csak túl Vincentet, míg a bátynak 37, öccsének csak 33 év jutott.
Különösen ismerősnek tűnik a látogatónak az 1887. augusztus-szeptemberi Önarckép szalmakalapban című kép, mert erre az imázsra alapozta Kirk Douglas A nap szerelmese című filmben Van Gogh megjelenését. Érdekes módon az amszterdami Van Gogh Múzeumból kikölcsönzött festmény nem a napos Dél-Franciaországban, hanem Párizsban jött létre, amikor a holland festő impresszionisták társaságát keresve új, élénkebb színvilágot fedezett fel magának.
Az önarcképek több funkciót is teljesítettek Van Gogh számára. Természete folytán minden alkalmat megragadott az önvizsgálatra, külső adottságai és mentális állapota elmélyült megfigyelésére. Az önarckép-festés állandó, olcsó, a tükörből követhető modellt biztosított, sem költeni, sem kimozdulni nem kellett hozzá, egyben segített identitásának megformálásában és eligazított abban is, hogyan kell megjelennie a külvilág előtt. Ahogy egy levélben fogalmazott: "Ki vagyok én a legtöbb ember szemében? Egy senki, egy különc, a legaljábbak legaljabbika. Egy szép napon azonban a munkám révén be akarom bizonyítani, mi lakozik egy ilyen különc, egy senki szívében". A Courtauld bátor kiállítása erre kitűnő alkalmat ad. A néző szokatlan közelségből szemlélheti az egyforma, kb. 35x30 centiméter méretű képeket, melyek látványa valóságos reveláció. Leginkább talán az Önarckép bekötött füllel érint meg. Az 1889. januári kép nem sokkal az után készült, hogy egy a lakótársával, Paul Gauguin-nel folytatott elvadult vita után levágta fülének egy részét. A festmény azon ritka önarcképek egyike, melyeknek kidolgozott hátterük van. A magát Krisztusként megélő Van Gogh mögött a festőállvány keresztben végződik, mellette pedig egy képen a három Máriát egy japán nyomat három geishája helyettesíti. Az ennél drámaibbnak tekintett önarcképtől, melyen kopaszra nyírt japán szerzetesként jelenik meg, a Harvard Egyetem múzeuma nem volt képes megválni.
Infó:
Van Gogh: Self-Portraits
The Courtauld Gallery, London
Nyitva: május 8-ig
