Államfővel szemben az egyetlen valamirevaló elvárás az lett volna – azon túl, hogy ne legyen fideszes fülbevalója –, hogy minden igyekezetével akassza meg az illiberális államcsínyt. Novák Katalinnak ezt a nemzetegyesítést már a parlamenti pulpituson el kellett volna kezdenie, ahelyett, hogy képzeletben körberepüli a világot fideszes magyartól fideszes magyarig. És ha ezek a szavak meglepik az új államfőt, akkor ideje volna eszmélnie: egy arrogáns, pökhendi és méltatlan államhatalom vircsaftjához asszisztált eddig, és ha ezzel vitája van, akkor nyilván ezután is egy arrogáns, pökhendi és méltatlan államhatalmat fog szolgálni. Vagy nem, mert meggondolja magát, és mégsem költözik a Sándor-palotába.
Utóbbinak annyi esélye van, mint háromlábú sünnek a hatsávos autópályán, vagy mint korrektségnek a Fidesz kampánystratégiájában. Itt van példának okáért a Kormányzati Félretájékoztatási Központ hírlevele, amit még a Covid-frászban is csak az első tizenöt másodpercben voltak képesek rendeltetésszerűen használni, aztán jöttek a sikerjelentések a megmarketingelt adatokról. A minap is a pártközpont fűzte be a papírt az írógépbe, hogy az orosz–ukrán háború gazdasági következményeiről adjon ún. tájékoztatást. Az csak egy dolog, bár nem semmi ez sem, hogy miközben hatéves gyermek hal meg az Orbán-barát Putyin kórházi szülészetre irányított ágyútüzében, azonközben a Fidesz annyit gondol a magyar emberekről, hogy az Évi Kétszázhatvannégyezer Forintos Rezsicsökkentés nevű babájukat tutujgatják egy távoli szanatóriumban. Tizenkét éve alatt hetente kapott el a szekunder szégyen az aktuális kormányármány, az unió árulói miatt – „mi magyar most…”, de hogy civilek menekülése és halála idején ezzel kampányoljon a NER, az azért mellbevágó. A „Vannak, akik a paksi atomerőműre, illetve annak bővítésére is kiterjesztenék a szankciókat” kitétellel egy sunyi kis kommunistázást is sikerült elengedniük, hadd szagolja szegény hírleveles Covid-károsult.
Nemkülönben mellbevágó a hír: látogatást tehetnek a közmédiában az ellenzéki pártok. Ollálá! A kalandtúra, amelyet az ún. Közmédia Választási Iroda szervez, kereken ötperces lesz. Adrenalinból nem kevés, bár négy évre elosztva nem is eget rengető. A politikai szervezetek képviselői végre kipróbálhatják az 590 millióból kiépült biztonsági üveges, zsilipes beléptetőrendszert, amit az MI6 is megirigyelne. Bármelyik bejáraton is érkezzenek a hat közül, mindenütt hipermodern cenzorok várják őket, infravörösek, ultrahangosak és nyomásérzékelősek, azért, hogy mindenféle kósza híresztelés ne tudjon csak úgy behatolni a magyar hírgyárba, összevissza zavarva a gondosan beállított nézőket. A látogatók ezután menekülhetnek egyet a biztonsági őrök sorfala előtt, a sminkesnél pedig lehetőségük lesz választani a Hollik és a Dömötör fantázianevű fizimiskákból. A nézők így kevésbé ijednek meg a megannyi új arctól és a politikai laposföld-hitet oszlató ellenzéki gondolatoktól. Az ellenzéki pártvezetők élőben tekinthetik meg Németh Balázs hírolvasót, amint a drága, de hasznos tréning eredményeképpen már csukott szájjal is tud folyékonyan értetlenkedni, ha ellenzékit lát.
„Nyilvánvaló, hogy Orbán, a családja és a barátai közpénzt lopnak. A magyar és az európai emberek pénzét lopják. Mindenki ismeri Mészáros Lőrinc nevét – hogy lehet egy gázszerelő milliárdos?” Ez a költői kérdés az Európai Parlament egyik alelnökétől, a Merkel-kormány korábbi igazságügy-miniszterétől származik, és hibába keresnénk a közmédia hírei között. Ott csak Fidesz-kompatibilis narratívák élhetnek meg, hiszen – amint azt Bende Balázs külpolitikai szerkesztő belevéste a médiatörténeti tankönyvekbe – „ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják”.
Ahogy a közpénztemető CÖF is akut kormányimádatban szenved. Idén éppen a békéért menetelnek. Azt azért nem merik felvésni a molinójukra, hogy Stop, Putyin!, ezért annyira futotta csak, hogy NO WAR. Tegyék le a fegyvert az ukránok, nem? Vagy húzzanak már bele az oroszok? A szélsőjobboldali kormány kommentbrigadérosai ilyen olvasatokban utaznak. Igen lassan veszik a kanyart. Az egyik országos cöfista azzal vitte el a nyilatkozatpálmát, hogy „az április 3-i választáson élet és halál között kell választani”. Furcsa felfogás egy választásról, főleg abból a tömbből, ahol tizenkét évig szeretgettek egy orosz diktátort, aki bizonyosan előbb lesz háborús bűnös, mint Nobel-békedíjas. Utóbbit a vonatkozó vicc szerint legfeljebb úgy szerezhetné meg a mokány medveidomár, ha lerohanná érte Stockholmot. Csak nehéz parkolni tankkal. És már tankolni is klasszisokkal nehezebb útközben.
