A világ az oroszok által megtámadott Ukrajnára figyel, pedig az északabbra fekvő Belaruszban is történnek érdekes dolgok. Lukasenko először a béke angyalának próbált mutatkozni. Minszkbe hívta Putyint és Zelenszkijt egy úgynevezett béketárgyalásra. „Három nemes szláv nép vezetőjeként megegyezünk egymással” – harsogta a belarusz elnök. Tolmácsra biztosan nem lett volna szükségük – mindhárman orosz anyanyelvűek.
Valamilyen tárgyalások aztán létre is jöttek, nem Minszkben, hanem a határ mentén, de nem vett részt rajta az egyik „nemes szláv” vezető sem, és nem is vezettek eredményre.
Lukasenkót ez már nem is érdekelte, fontosabb dolgokkal volt elfoglalva: a hazájában kiírt és 2022. február 27-én lefolytatott alkotmánymódosító népszavazás eredményével. A belarusz vezető már évek óta ígérgeti, hogy „átadja a hatalmát” a népnek, illetve az azt képviselő parlamentnek. A 2020-as elcsalt elnökválasztás után kirobbanó tüntetések során elmondott beszédeiben – ezeket a Belarus24 hírcsatorna az utolsó szóig közvetítette – többször elmondta, hogy „addig örüljetek, míg engem láttok, mert én megvédelek benneteket”. Az ellenségeket meg is nevezte: a NATO, az Európai Unió, az USA, és mindig kiemelve: a szomszédos Lengyelország. De beígérte a hatalom megosztását is, ha a nép már elég „érettnek” mutatkozik rá.
Nem titok, Lukasenko dinasztiaépítésben gondolkodik. Két, házasságban született fiával nem elégedett. Az idősebbet, Viktart nemrégiben „semmirevaló puhány”-nak nevezte. Őneki adta át egyik saját posztját, a Belarusz Olimpiai Bizottság elnöki székét. Trónörökösnek viszont legfiatalabb fiát, Kolját szánja. Ő házasságon kívül született 2004-ben Irina Abelszkajától, az elnök magánorvosától. A gyereket születése után nem sokkal elvették az anyjától és az elnök környezetében nevelték fel. Lukasenko magával vitte őt diplomáciai látogatásokra, láttuk őt Chavezzel parolázni, sőt az ENSZ közgyűlésén is ott ült apja beszédét hallgatva.
Közben hatalmas vasgyúróvá növekedett a kis Kolja, láthattuk őt a tüntetések idején, amint katonai menetfelszerelésben, fegyvert szorongatva lépett ki egy harci helikopterből apját követve. Az alkotmánymódosító népszavazás éppen az ő trónra lépését kívánja elősegíteni, persze több lépésben. Lukasenko hatalmon akar maradni, elvégre még csak hatvannyolc éves, és ereje teljében van, hetenként most is többször magára ölti az 1-es számú mezt a jégkorong meccsre készülve. (Egy ugyanilyent ajándékozott Orbánnak annak 2020. júniusi látogatásán.)
2021-ben Lukasenko megegyezett az orosz vezetéssel egy egységes „makroökonómiai politikában”, ezt fogja követni a tervek szerint 2023 végéig egy egységes gázpiac kialakítása.
Ezzel szorosabbra fűzte országa kapcsolatát Oroszországgal, most pedig azon dolgozik, hogy ennek haszonélvezője ő és családja maradjon az idők végezetéig.
Az alkotmánytervezetben először is személyes biztonságát kívánja garantálni: élete végéig járó parlamenti tagsággal és immunitással. Az elemzők ennél aggasztóbbnak tartják, hogy kikerül a belarusz alkotmányból az ország „atomfegyvermentességének garanciája”.
Az alkotmánymódosítás lényege a parlament – az Összbelarusz Népi Gyűlés – hatáskörének óriási kiterjesztése. A parlament ezek szerint leválthatja bármilyen kormányzati hivatal vezetőjét, sőt még az állam elnökét is. Az egész alkotmánymódosítás jogi háttere teljesen kidolgozatlan, de a pedagógiai végzettségű, kolhozelnökként és KGB-főnökként is dolgozó Lukasenkót ez egyáltalán nem zavarja.
Az elemzők szerint a parlamenti elnöki posztot Lukasenko önmagának szánja. Mivel pedig a belarusz jogrend nem zárja ki, ő lehet egy személyben az államfő is, így ellenőrizheti saját magát is. Aztán idővel tán Kolja lesz az államfő, az apja pedig őt ellenőrzi majd a parlamentből.