Kritikát nem tűrő, az ellenzéket elhallgattató, az erőszakszervezetek és a teljesen központosított közigazgatás által fenntartott, elnyomó hatalom, orbitális vagyoni különbségek – Dosztojevszkij Oroszországa akár hű lenyomata is lehetne Putyinénak, hatalmas lehetőséget adva így bárkinek kortárs társadalomkritikára, már, ha hajlandó ekképpen hozzányúlni az író valamelyik alkotásához, persze végig finoman értő kézzel és gondolatisággal vezetve a nézőt. Nem könnyű feladat, hiszen az áthallásokat nélkülöző változat is komoly kihívás: a történet és a jellemábrázolás aránya és harmóniája könnyen megbicsaklik, így adott a veszély, hogy Dosztojevszkij több, egymást gyakorta keresztező érzelmi és pszichikai síkon futó történetei színpadra állítva elveszítik mélységüket. A kaposvári Csiky Gergely Színházban Szabó K. István nem is vállalkozott előbbire, konzervatív előadásként állította színpadra A Karamazov testvéreket, s három órával később, a függöny legördülésekor az is kiderült, meglehetősen sekélyesen és semmitmondón.
Pedig a kezdés komoly várakozást ébresztett, a nézőtérre csak öt perccel az előadás kezdete előtt engedték be a nagyérdeműt a rendezői koncepcióra hivatkozva, ám a valódi cél homályban maradt: az imazsámolyon térdeplő Aljosa és a fülkéjében üldögélő Sztarec mozdulatlanul várta, míg egyesével beszállingóznak a többiek, az inkvizítor, Fjodor és Ivan Karamazov, valamint Szmergyakov, hogy aztán Dmitrij Karamazov érkezésével elkezdődjön a többszörös tragédiába torkolló családi perpatvar. A folyamatos, nyugtalanító-nyomasztó zenei betétek és a zordon templombelső díszlet kellő alapokat adtak ugyan, ennek ellenére a Karamazov család ezer gonddal, sérelemmel, indulattal, érzelemmel terhelt, speciális miliője mégsem jelent meg a színpadon. A néhol túl hangos zene ráadásul sokszor elnyomta a szereplőket, a Sztarec és Aljosa dialógusánál például az öreg pap mondandója elveszett a zajban, máskor viszont, mintha csak alá akarnák húzni pirossal a legfontosabb részeket, mikrofont ragadtak a színpadon állók, akik láthatóan igencsak megküzdöttek, hogy valahogyan megjelenítsék a kevéssé látható és érezhető rendezői gondolatokat.
Leginkább Szalma Tamás Fjodorjában érződik, hogy béklyók közé szorították, s így a sokszorosan összetett, antiszociális-patológiás személyiségnek csak felszínes ábrázolására van lehetősége, sokszor inkább tűnik szánalmasan harsány bohócnak, mintsem egocentrikus világát mindenáron fenntartani akaró erőszakos, iszákos, kegyetlen, számító, hazug, élvhajhász, a gyermekeit is kihasználó és eltiporni is hajlandó kvázi pszichopatának. Halála után bíróként tér vissza a színpadra, műidegen groteszk tárgyalási stílusával további szögeket beverve az előadás koporsójába. Dmitrij lázadása Mészáros Tibornál leginkább a harsányságban jelenik meg, az apja halála utáni jellemváltozása pedig hiteltelen marad, ahogyan Grusenyka iránti érzései, illetve Katyerina Ivanovnával szembeni megbánásai is. Fándly Csaba Ivánjából jól sugárzik a rideg merevség, hiányzik viszont a materialista mélység, a cinizmus, s fájdalmasan kihasználatlan marad a darab egyik tetőpontjának számító, cseppet sem mellékesen belső átalakulására is komoly hatást gyakorló vitája önnön bensőjével, azaz az ördöggel. Aljosa idealizáltan jólelkű, tiszta karakterének kibontásához Törő Gergely Zsoltnak nincs elegendő muníciója, ahogyan Benedek Dániel Szmergyakovjából is hiányzik minden, ami megmutatná, hogyan jut el egy lelkileg, egészségileg és szellemileg is sérült, kitaszított zabigyerek az apagyilkosságig. Varga Zsuzsa Katyerina Ivanovnájának belső vívódásai zajosabbak a kelleténél, Szvetnyik Kata Grusenykáját látva nem érti a néző, hogyan sikerült annyi férfi fejét elcsavarnia, Hunyadkürti György inkvizítora pedig légüres térben, látszólag funkciótlanul tévelyeg a színpadon. Az első felvonásban még Verebes István Sztarece is inkább csak hangosan lélegző kelléknek tűnik, a második felvonásban viszont halálmonológja az egyetlen figyelemre méltó jelenete a darabnak, mely családi dráma helyett érzetre sokszor sokkal inkább bűn és bűnhődés. Ha már Dosztojevszkij.
Infó:
A Karamazov testvérek
Csiky Gergely Színház, Kaposvár
Rendezte: Szabó K. István
Bemutató: 2022. február 25.
