Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) jelentése a 2018-as parlamenti választásokról aggasztó jelenségekre, visszásságokra mutatott rá. Megállapításai, javaslatai süket fülekre találtak a kormánynál, így erősödő kételyekkel indulhatunk az április 3-i voksolásra. Civil szervezeteknek mindenesetre sikerült elérniük, hogy az EBESZ idén teljes körű, a szavazás folyamatát is figyelő missziót küldjön a magyarországi választásokra.
Megfigyelés, szúrópróba
Mennyiben tudja az EBESZ elősegíteni a választások tisztaságát? Meszerics Tamás történész, az Európa Parlament volt képviselője szakértőként évek óta részt vesz a szervezet megfigyelői munkájában. Négy missziót vezetett, tizenötnek volt tagja. Hogy egy pillanatig se legyenek hamis illúzióink, azonnal hangsúlyozza: „Az EBESZ ODIHR nem szankcionáló szervezet. Nem afféle nemzetközi választási rendőrség. Bármit tapasztal, legyen bár az nyílt csalás, nem avatkozhat közbe. Szigorúan megfigyelői tevékenységről van szó, amely a végső jelentésben behatóan elemzi és értékeli a választási folyamatot, s javaslatokat fogalmaz meg a tapasztalt rendellenességek, visszaélések kiküszöbölésére.”
Tovább szűkíti a mozgáskört, hogy az ODIHR csak a választásokra készülő tagország kormányának meghívására végezheti munkáját. A nagy megmozdulásokat kiváltó, elcsaltnak vélt 2020-as fehéroroszországi voksolásra például – alighanem jól kiszámított – késéssel, a kampány kezdete után két héttel érkezett meg a felkérés. Nem volt idő felkészíteni a missziót, és elmaradt a megfigyelés. Ugyanis az EBESZ vizsgálatai a leghosszabbak. A központi csapat általában a választás előtt hat héttel érkezik, és nagyjából két és fél hónapig marad. Találkozhat hivatalos személyekkel, civil szervezetekkel, tanulmányozhatja a jogi hátteret, a kampányfinanszírozást, a média működését. Kicsit tudományos jellegű munka ez az egyes területek szakértőivel. Közben csatlakoznak a hosszú távú, öt hétig maradó megfigyelők, akik a kijelölt vidéki körzeteket tanulmányozzák. A negyedik hét végére összeáll egy időközi jelentés a politikai és jogi környezetről, a jelöltek és a választók regisztrációjáról és a kampány jellemzőiről. Sok problémát már ekkor látni. A rövid távú megfigyelők a választás napjára érkeznek, és a voksolás, a számlálás menetét fürkészik szúrópróbaszerűen. A Magyarországra tervezett teljes misszió azt jelenti, hogy minden választási körzetben jelen lesznek.
Zsarolás, tettlegesség
Meszerics Tamás elmondása szerint az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a szavazás alatt ritkábbak a csalások, az eredmény befolyásolásában sokkal nagyobb súlya van az előnyöket biztosító vagy kényszerítő hatású jogi háttérnek, a médiában és a kampányfinanszírozásban tetten érhető visszaéléseknek. „Mikor misszióvezető voltam a 2020-as montenegrói parlamenti választásokon, felhívták a figyelmünket, hogy a közszolgáltatási szféra minden dolgozójával határozott idejű szerződést kötöttek, amely érdekes módon a szavazás napján járt le – emlékezik vissza a szakértő. – Elképzelhető, mit éreztek ezek az alkalmazottak, mikor a kormánypárt kampánya felvetette, az a jó, ha az emberek velük képzelik el a jövőt. Az ország helyzetét ismerve nem lepett meg ez a húzás, mégis döbbenetes volt látni, hogy a szerződések valóban egységesen a választás napján járnak le.” Meszerics egy másik megrázó élménye már a szavazáshoz kapcsolódik. „Rövid távú megfigyelőként kerültem Albániába. Találkoztunk egy választóval, akit összevissza vertek. Azt állította, valahol figyelték, kik mennek a szavazókör felé, egyeseket megállítottak és hazaküldtek. Ha másképp nem ment, erőszakkal. Ő kétszer fennakadt, de harmadszorra csak bejutott.”
Gyakori probléma, hogy a helyi választási bizottság tagjai nincsenek jól felkészítve: „Előfordul, hogy 10-15 évvel régebbi rendelkezések mentén dolgoznak. És ha nincsenek tisztában az érvényes előírásokkal, könnyen asszisztálhatnak szándékos szabálytalanságokhoz is. Nálunk is több példa volt arra 2018-ban, hogy az összesített jelentést előre aláíratták a szavazóköri választási bizottság tagjaival. Ezért szerintem az EBESZ-nek a jövőben jobban kéne figyelnie a tagok előzetes felkészítését. Mint ahogy az internetes kampány követésén is javítani kéne.”
Meszerics Tamás nem nyúlna hozzá az EBESZ-megfigyelés jelenlegi jogosítványaihoz. Véleménye szerint a jelentésnek komoly hatásai lehetnek: „Áttekinthető, hosszú távon lehet rá hivatkozni, felhasználható más, akár jogállamisági vizsgálatoknál, és mivel változnak a kormányok, bármikor ott a lehetőség, hogy a javaslatok mentén változtassanak valamit a rendszeren. Utóbbira látunk most példát Moldáviában. Maga a misszió pedig a jelenlétével némileg fegyelmezően hat a procedúrát lebonyolító hatóságokra, és növeli a választások iránti bizalmat.”
Veszik a szavazat
Az Unhack Democracy egyike volt annak a húsz hazai civil szervezetnek, amely január végén közös levélben fordult az EBESZ ODIHR-hez, hogy teljes körű missziót küldjön a magyarországi választásokra. A rendellenességektől hemzsegő, százezres tüntetést is kiváltó 2018-as voksolás után kezdte meg tevékenységét. Az EBESZ missziója akkor korlátozott volt, nem figyelték magát a szavazást. ezért az Unhack Democracy erre fókuszálva belevágott egy választás utáni megfigyelésbe. „A szavazatszámlálók tapasztalataira hagyatkozhattunk” – emlékezik a szervezet egyik társalapítója, Banuta Zsófia. Az elemzés feltárta, hogy csökken a választások integritása, a rendellenességek és visszaélések mérhetőek, és befolyásolhatják az eredményt. A szavazatvásárlás kiemelt téma volt a beszámolókban. A bizottsági tagok általában közvetve észlelték, hogy több szavazó igazolni akarja, kire voksolt. „A fülkékből telefonok kameracsattogását lehetett hallani, sokan a bizottság asztalán húzták be láthatóan a keresztet. Olykor azt füllenti a szavazó, hogy írásképtelen, mire két delegált bemegy vele »segíteni«. Számomra a legszívszorítóbb az idős emberek előzetes megfélemlítése volt, öregek otthonában, kórházban. Mondták nekik, nem jön majd a mentő, nem lesz ágyuk, ha nem a kormánypártokra szavaznak. Így várták a mozgóurnát – meséli Banuta Zsófia. – Mindez szoros verseny esetén egyértelműen befolyásolhatja az eredményt.”
Az Unhack Democracy elemzője is kiemeli, hogy nem megfelelő sok bizottsági tag felkészültsége: „Az átlagéletkoruk 65 év. Sokan évtizedek óta önkénteskednek, amit megszoktak, gyakran felülírja az aktuális törvényt. Meg aztán kemény munka ez, hajnaltól a késő éjszakába nyúlik, nehéz frissnek maradni, és pont a nap végén jön a számolás, a jegyzőkönyvezés. De bárkivel előfordul, hogy rossz lapot ad a nemzetiségi szavazónak, vagy problémája van a jegyzőkönyv kitöltésével.” További probléma, hogy a rendellenességekről, visszaélésekről, csalásgyanús esetekről nem nagyon készül jelentés. Esetleg azért, mert a tagok nem is tudják, mi szabálytalan, hogyan töltsék ki a rendkívüli jegyzőkönyvet. De nem ritka, hogy lebeszélik vagy egyenesen megfélemlítik őket. Nem nehéz, hiszen többen a helyi függőségi rendszer részei, van miért tartaniuk az önkormányzattól, a polgármestertől. „Mi is próbáltunk tenni valamit a jobb felkészítés érdekében – jegyzi meg Banuta Zsófia. – Készítettünk egy ezer eseten alapuló e-learning tananyagot, amely eligazítja a bizottsági tagokat és az érdeklődőket. Megtalálható a weboldalunkon.” (elearning.szamoljademokraciaert.hu)
Az unió szégyene
A szervezet természetesen nem az EBESZ-t akarja pótolni. Hosszú távú megfigyelésre amúgy sincs kapacitása. Társalapítója úgy véli, az Európai Unió szégyenkezhet, hogy nem biztosít forrásokat a civil szervezeteknek a választások mélyebb vizsgálatára. Hiába tárnak fel rendszerszintű problémákat. „Az meg az ország szégyene – teszi hozzá Banuta Zsófia –, hogy harminc éve nem teszi lehetővé az állampolgári választási megfigyelést.”
Az Unhack Democracy fontos célkitűzése, hogy mihamarabbi változás történjen ebben a kérdésben. Folyamatban van csatlakozása az Európai Platform a Demokratikus Választásokért (EPDE) nemzetközi szervezethez. Jelenleg az állampolgári választási megfigyelés európai erősítésének, a szükséges források biztosításának projektjén dolgoznak. Érdekes módon szinte az összes környező országban létezik a kontrollnak ez a formája. „Alapvető jog, hogy az ember megvédhesse országa választásának tisztaságát – mondja Banuta Zsófia. – A csalás nem lehet normalizálva! A beazonosított szabálytalanságnak és visszaélésnek legyen következménye, mint Ausztriában, ahol a 2016-os elnökválasztásnál egy adminisztrációs hiba miatt – a levélszavazatoknál nem volt ott minden párt megfigyelője – az alkotmánybíróság új választást írt ki. Csak így maradhat meg a bizalom egyik alapvető demokratikus intézményünk iránt.”
