Gyorsul a magyar gazdaság, csökken a sérülékenységünk - jelentette 2021. szeptemberében nagy diadallal az ÁSZ. Javukra legyen írva, hogy miközben megalapozatlanul a sérülékenység mérséklődéséről vizionáltak - épp a járvány negyedik hullámának kezdetén, attól a vágytól vezéreltetve, hogy nem jön majd az ötödik -, kénytelenek voltak elismerni, hogy "az infláció jelentősen felgyorsult, tartóssá válásának megakadályozása összehangolt monetáris és fiskális intézkedéseket igényel."
Az Ukrajna elleni, katasztrofális mértékű katonai csapás következményei a forint erejének megóvásába vetett hiú reményeket is eloszlatták. A magyar fizetőeszköz árfolyama az euróhoz képest korábban nem ismert mértékben gyengült. Az MNB házatáján pedig jó okkal elgondolkodhattak azon, hogy vajon eredményes monetáris politikát folytattak-e akkor, amikor hosszú éveken át a forint gyengülésére játszottak, és talmi célokra kótyavetyélték el az ebből származó árfolyamnyereséget. Közben a kormánnyal egyetemben lebegtették az európai közös pénz bevezetését.
Bár éppen az ÁSZ-jelentés időszakában változtattak korábbi monetáris politikájukon: lagymatagon ugyan, de az alapkamat rendszeres emelgetésébe fogtak, feladták a forint gyengítésére irányuló törekvéseiket. De elkéstek. Látszólag csak az infláció megfékezésével vallottak kudarcot, most azonban már a forint gyengécske erejének megóvása is kicsúszott a kezük közül. Az MNB ugyan a realitásokhoz híven rögzítette, "a piaci mozgásokat nem a valós helyzet okozza", de ezzel azt is bevallották, hogy szinte tehetetlenek. "Szükséges esetben az MNB az eszköztár minden elemével beavatkozik a hazai pénzügyi piacok stabilitásának biztosítása érdekében" - írták. Főként olyan kamatfeltételeket kell teremteni, hogy érdemes legyen forintban megtakarítani, megakadályozandó, hogy eljöjjenek a devizakereskedők arany napjai.