Az Európai Parlament német alelnöke úgy látja, hogy az egyesült magyar ellenzéknek jó esélye van nyerni a választásokon, csak éppen ez cseppet sem lesz egyszerű. Katarina Barley a német közszolgálati csatorna jó félórás összeállításában nyilatkozott. Azt mondta ugyanakkor: lehet, hogy ez lesz az utolsó valós alkalom a következő évek során a Fidesz leváltására. Orbán Viktorról kijelentette, alighanem ő a legkorruptabb miniszterelnök az egész EU-ban. Bizonyítják ezt az OLAF jelentései, elég csak Mészáros Lőrincre vagy Tiborcz Istvánra gondolni. Szerinte a magyar kormányfőt csakis pénzzel lehet megfogni, mert már az Európai Bíróság döntéseit sem tartja tiszteletben.
Orbán Viktor ráadásul gondoskodik arról, hogy a kialakított rendszert kizárólag kétharmaddal lehessen módosítani, ha netán a hat ellenzéki párt kerekedik felül. Úgy fogalmazott, hogy a kormányfő vasbeton satuba fogta az államot, és ezt nem lehet a hagyományos demokratikus-jogi eszközökkel feltörni, azaz hatalmas feladat lesz.
A riportfilm a magyar kulturkampfot mutatta be, hozzátéve, hogy Orbán Viktor pórázra vette a sajtó és a kultúra jelentős részét, de azért van ellenállás. Megszólalt Márki-Zay Péter is, aki kifejtette: ellenfele éppen fasiszta diktatúrát, pártállamot épít. Korrupt önkényúr, aki annyit lop, amennyit csak lehet.
Váratlan döntés elé került a Putyin-barát magyar miniszterelnök, aki idáig mesterien lavírozott az ellentétes politikai pozíciók között. Múlt csütörtökön arra ébredt, hogy választania kell: vagy folytatja a politikai-gazdasági közeledést Oroszországhoz, vagy be kell állnia a sorba és így ő is elítéli az agressziót. Ám ezúttal is piruettet mutatott be, azaz támogatja a szankciókat, de próbálja megőrizni a jó viszonyt a Kremllel.
Gyorsan elérte, hogy a megtorló lépések ne érintsék a Paks-II. bővítéséről kötött szerződést, ugyanakkor igen visszafogott az ügyben, hogy mennyire támogatja a kijevi vezetést, és csupán szólamokat hangoztat arról, hogy szolidáris a szomszéd állammal. A lengyelek igen erőteljesen kiálltak az ukránok mellett, az Orbán-kormány viszont megelégedett azzal, hogy békés megoldásra szólított fel és szükségesnek nevezte az európai védelmi képesség megerősítését.
A magyar miniszterelnök kizárta annak a lehetőségét, hogy fegyvereket küldjön Ukrajnának, egyben megtiltotta, hogy az EU bármiféle harci eszközt a területén keresztül szállítson a bajba jutott ukránoknak. Emögött mindenekelőtt a nyelvtörvény miatt megromlott kétoldalú kapcsolat húzódik meg. A Political Capital elemzése felhívja a figyelmet, hogy a magyar kormánypárti média olyan cikkeket közöl, amelyek jogosnak tartják az orosz agressziót, viszont kifejezetten ellenségesek Ukrajnával szemben.
Az ellenzék igyekszik tőkét kovácsolni a fejleményekből és szembesíti OrbánViktort a saját ellentmondásaival. Márki-Zay Péter nem fogta vissza magát és a nyugat legnagyobb árulójaként, illetve Vlagyimir Putyin legfőbb támaszaként bélyegezte meg a politikust. Egyben párhuzamot vont 1948 és 1956 között. A háború kirobbanásának estéjén tüntetés volt a budapesti orosz nagykövetség előtt és a részvevők azt követelték: Ruszkik haza! Ugyanezt sürgette 1989-ben egy harcias nyugatbarát, antikommunista fiatal is. Úgy hívták: Orbán Viktor.
Biztonsági szakértők körében döbbenetet keltett, hogy Magyarország nem enged át területén Ukrajnának szánt fegyvereket. Pedig Orbán Viktor, aki baráti viszonyt ápolt a Kremllel az utóbbi 10 évben, kiállt az orosz invázió ellen és elfogadta a szankciókat is, továbbá támogatta, hogy az EU hadfelszerelést vegyen Kijevnek. Ám a szorosnak ígérkező választás előtt a politikus ragaszkodik ahhoz, hogy az országnak ki kell maradnia a viszályból, és hogy ő maga nem ad fegyvereket az ukránoknak.
Egy volt magyar tisztségviselő arra emlékeztet, hogy ha Vlagyimir Putyin netán NATO-államokat támad meg, akkor Magyarországnak be kell állnia a sorba a NATO-ban. Egyébként sem maradhat ki az eseményekből, amikor jelenleg az egész európai biztonsági építmény sorsa kérdéses. Mert ha a világ engedi, hogy az orosz elnök elérje célját, akkor sokkal nagyobb mértékben kerül veszélybe az ország, illetve egész Európa biztonsága, mint azáltal, hogy Magyarország minimális mértékben ugyan, de hozzájárul az agresszió elleni fellépéshez.
A vezércikk kiemeli, hogy Európának ki kell nyitnia a kapukat az ukrán menekültek előtt. Az érkezők kimerültek, tele vannak félelemmel, zavarodottak és próbálják maguk mögött hagyni az országukban dúló poklot. Özönlenek Lengyelországba, Magyarországra, Szlovákiába, Moldovába és Romániába. Az ENSZ úgy számol, hogy akár négymillióan is jöhetnek. Ekkora áradatra 1956 óta nem volt példa.
Többségükben asszonyok, gyerekek és idős emberek keresik a biztonságot. A férfiakat Ukrajnában 60 éves korig besorozták a hadseregbe, ezért ők nem mehetnek el. A határőrök küszködnek, hogy megbirkózzanak a hatalmas tömeggel, a segélyszervezetek pedig igyekeznek élelmet és szállást adni az érkezőknek. A jólétben élő, stabil Európa soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzet előállhat.
Ám a legjobb az volna, ha olyan globális segélyakció indulna be, mint amilyen nagy természeti katasztrófák vagy polgárháborúk után szokás. Be kell vonni az erre szakosodott szervezeteket. Emellett anyagilag is támogatni kell az érintett nemzeti NGO-kat. A kormányoknak, a jótékonysági szervezeteknek és az együtt érző polgároknak fel kell karolniuk az orosz invázió áldozatait.
Korunk egyik legjelentősebb közgondolkodója úgy látja, hogy Vlagyimir Putyin már elvesztette ezt a háborút. Mert lehet, hogy elfoglalja Ukrajnát, ám annak lakói már megmutatták, hogy képtelen lesz megtartani az országot. Yuval Noah Harari, a Jeruzsálemi Egyetem történészprofesszora szerint egyre inkább kirajzolódik, hogy az orosz elnök történelmi vereség felé tart,mivel lehet, hogy megnyeri a csatákat, de elveszti a háborút.
Részéről az álom, mármint hogy újjáépíti az orosz birodalmat, mindig is azon a hazugságon alapult, hogy Ukrajna nem igazi nemzet. A despota annyiszor ismételgette ezt a tételt, hogy a végén már ő maga is elhitte. Úgy gondolta, hogy gyorsan lerohanja a másik államot, lefejezi a kormányt, bábrendszert juttat hatalomra Kijevben és átvészeli a nyugati szankciókat. De azzal nem számolt, hogy az ukránok beintenek neki.
Sok-sok sötét nap van hátra még, az oroszok megszállhatják egész Ukrajnát, de az ellenállás egyre csak nő és minden halottal tovább erősödik a gyűlölet a megszállókkal szemben. Az pedig hatalmas hajtóerő. Így az orosz birodalom halotti bizonyítványába nem Mihail Gorbacsov, hanem Vlagyimir Putyin nevét fogják beírni kiváltó okként.
Az ukránok példát mutatnak hősiességből, élen az elnökkel, aki nem volt hajlandó elmenekülni Kijevből. Vagy ott vannak a civilek, akik a harckocsik útjába állnak és így futamítják meg azokat. Az ilyen esetekből az egész világ erőt merít. Bátorítják az európai kormányokat, de még az elnyomott orosz polgárokat is. Így már Németország is mert fegyvereket küldeni, Amerika nem riadt vissza attól, hogy orosz bankokat kitiltsanak a SWIFT-rendszerből.
Az ukrán háború az egész világ sorsára kihat. Ha a zsarnokság és agresszió nyer, azt mindenki megérzi a bőrén. Sajnos, a harcok egyhamar nem érnek véget. De a legfontosabb már eldőlt: Ukrajna valódi nemzet és nem akar az orosz birodalomban élni. Csupán az a kérdés, hogy ez a felismerés mikor hatol be a Kreml vastag falai mögé.
Putyin az egész világot egységbe forrasztotta önmagával szemben – írja Ian Bremmer, az Eurázsia Csoport nevű washingtoni kockázat elemző intézet vezetője. Mint megállapítja, az elnök már nem tud visszakozni arcvesztés nélkül, sőt, csak beleerősít, ami több ezer emberéletet követel majd. Sok millióan kényszerülnek elhagyni otthonaikat.
A Kreml bizonyította, hogy Európa és Oroszország kapcsolatai immár nem térhetnek vissza az elmúlt 20 év pragmatikus cinizmusához. Az ukrán kormány minden bizonnyal emigrációba kényszerül, de az EU és az Egyesült Államok egyértelműen támogatni fogja az ellenállást, netán a felkelést is, ha a Kreml oroszpárti rezsimet segít hatalomra Kijevben.
Az orosz rendszer pária marad, ugyanakkor csak még jobban fokozódik a fenyegetés a balti államok ellen, de kiéleződhet a balkáni viszály eshetősége is. Ám ez csak fokozza a másik oldal elszántságát. És akkor is nagyobb lesz az ellenállás Putyinnal szemben, ha az vissza akarna vágni a szankciókért, például úgy, hogy atomfegyvereket helyez el Belaruszban.
Mindez odavezet, hogy kitartó törés lesz a Nyugat és az orosz rezsim között, és nem is lehet áthidalni az ellentéteket. Az államfő elszámította magát, ugyanakkor a demokráciák erőteljes és összehangolt választ adtak, ám ez csak erősíti a Kreml urában a meggyőződést, hogy a politikai túlélését veszélyezteti, ha kivonja a katonákat ukrán földről. Különösen most, hogy bedől a rubel és megrendült egy sor orosz bank.
Ezért azután nem lehet félvállról venni, hogy riadókészültséget rendelt el a nukleáris erőknél.
Európa stratégiailag sebezhető, mert függ az orosz gáztól – mutat rá a vezércikk. Ukrajna letámadását jó, ha az EU ébresztőnek tekinti. A németek a gázszükséglet felét fedezik orosz forrásból, a magyaroknál és a lengyeleknél ennél is magasabb az arány, a bolgárok pedig kizárólag orosz energiahordozót vásárolnak.
Ez a kiszolgáltatottság azzal a kockázattal jár, hogy aláássák a Nyugat elszántságát Putyinnal szemben. Merthogy Moszkva elzárhatja a gázcsapokat, miután az unió szankciókat hozott ellene. Akkor pedig még jobban megugranak az energiaárak, súlyosbodik a megélhetési válság, a retorziót jócskán megéreznék az európai gazdaságok.
De azok a bankok, amelyek közreműködnek a gázszállítások ellenértékének átutalásában már így is kimaradtak a szankciókból, azaz Európa segít finanszírozni Putyin háborúját. Ily módon stratégiai és gazdasági szükségszerűség mérsékelni a függőséget, de nem lesz könnyű. A brüsszeli Bruegel intézet legfrissebb tanulmánya szerint a tartalékok bevonásával, több cseppfolyósított gáz vásárlásával és az ipari felhasználás némi korlátozásával nagyobb nehézségek nélkül át lehet vészelni a jelenlegi időszakot.
Ehhez az kell, hogy az európai partnerek segítsék a legrászorultabb partnereket. Viszont a beszerzési források diverzifikálása időt igényel. De azt is jelenti, hogy a gáz helyett fokozottan kell támaszkodni az atomerőművekre, illetve a megújuló energiaforrásokra. A tanulság az, hogy csökkenteni kell a gázfüggőséget, mert ez mindenféle értelemben nemzetbiztonsági kérdés.
