Rávetült az orosz invázió árnyéka az Európa jövőjéről rendezett, véletlenszerűen kiválasztott civilek bevonásával megtartott Dublini konferenciára, ahol a társadalmi igazságosságról, a munkahelyek megőrzéséről, az oktatás helyzetéről és a digitális átalakulásról beszélgettek a huszonhét tagállamból véletlenszerűen kiválasztott résztvevők, akik között voltak fiatalok és idősebbek, nők és férfiak, vidékiek és városiak, kevésbé iskolázottak és egyetemet végzettek.
Többen megfogalmazták: amikor a rendezvénysorozat tavaly ősszel elkezdődött, még egy egészen más Európáról álmodhattak. S lehet, hogy újra kell értelmezni az eddig elmondottakat, mert csak egy valóban erősebb Európa képes ellenállni az erőszaknak. Mindezt egy sajtótájékoztatón meglehetősen lendületesen fogalmazta meg a liberális Guy Verhofstadt, a rendezvénysorozat társelnöke, aki azt mondta: a tagállamoknak immár be kell látniuk, hogy a nemzeti érdekeken felül fontosabb az unió, mert csak közös fellépéssel lehet megvédeni az értékeinket.
A dublini konferencián 47 olyan ajánlást fogadtak el a résztvevők, amelyeket az uniós döntéshozóknak az elkövetkezőkben figyelembe kell venniük. Első pontként szerepelt egyfajta európai minimálbér bevezetése, azért, hogy minden tagállamban javuljon az életszínvonal. Azt is javasolták, hogy hangolják össze az EU-ban a különböző oktatási programok szintjeit és tartalmát azért, hogy a diplomákat minden tagállamban kölcsönösen elismerjék. Ösztönözték az intelligens és rugalmas, digitális munkavégzés bevezetését, és azt is, hogy az unió jobban támogassa a környezetbarát termelést. Meglehetősen harcosan álltak ki azért, hogy minden tagállamban minden család egyenlő jogokat élvezzen, amelyhez hozzátartozik a házassághoz és az örökbefogadáshoz való jog, függetlenül nemtől, etnikai hovatartozástól vagy fizikai egészségi állapottól.
Az Európa jövőjéről szervezett konferenciasorozat minden állomásán készül egy-egy közös, úgynevezett családi fotó. A mostani abban különbözött az előzőktől, hogy ezúttal ukrán zászlót is magasba emelték a résztvevők, kifejezve szolidáris szolidaritásukat a megtámadott közösséggel.
