„A divatnak van egy dinamikája, melyet Georg Simmel német szociológus remekül megfogalmazott a leszivárgás elméletében. E szerint a mindenkori divatot diktáló társadalmi réteg határozza meg a trendet, míg a többiek másolják őket. És létezik egy nagyobb csoport, melynek tagjai egyáltalán nem követik a divatot, ennek lehetnek anyagi és társadalmi okai is” – mondja
Simonovics Ildikó divattörténész, hozzátéve, amint a tömeg elsajátította az adott divatot, a felsőbb rétegek elkezdenek újabb stílusok után nézni, hogy ismét tudatosan elkülönüljenek a társadalomban.
A divat ugyanis régebben elsősorban reprezentációs eszközként szolgált, a korábbi korszakokban az uralkodó réteg általa is kifejezhette hatalmát: tagjai olyan viseletekben jártak, mellyel jelezték mások felé, nekik nem kell semmilyen fizikai munkát végezniük, hiszen ruháik is nehezek, drágák, bizonyos részleteik pedig kimondottan nehezítik a mozgást. A különböző divatházak és divatmárkák szintén a befolyásukat mutatják meg manapság egy-egy vörös szőnyeges divatbemutatón. Ezek elsődleges funkciója ugyanis nem az, hogy extravagáns ruháikkal a közönséget ámulatba ejtsék, hanem, hogy kiverjék náluk a biztosítékot. Simonovics szerint egyes divatházak egy-egy botrányos bemutató alkalmával úgy gondolkodnak, hogy mindegy, mit, csak beszéljenek róluk.
Konstans változás
„A divat egy iparág, így változásának dinamikáját a gazdaság és a technológia fejlődése is meghatározza” – mondja Simonovics Ildikó, hozzátéve, minél gyorsabban terjed az online térben az információ – főleg az influenszerek által –, a divatban annál sebesebben érkeznek az új megoldások. Ezért a ruhadarabok létrejöttét nemcsak a divattervezők fantáziája és esztétikai érzéke befolyásolja, de az üzleti és információs tényezők is. Léteznek továbbá olyan grémiumok, melyek hosszabb időre megtervezik a divattrendeket, amivel szintén generálják a fogyasztást. A legújabbak között szerepel például a fenntarthatóság és környezettudatosság eszméje, hisz sokaknak nem mindegy, hogy mekkora egy ruhának az ökológiai lábnyoma.
„A történelemben a mikrotrendek még sosem követték egymást ilyen sebességgel. A fast fashion márkáknál már lassan nem is szezonok vannak, hisz azokon belül is három-négy hetente cserélik az árukészletet”– mondja a szakember, de felhívja a figyelmet arra, hogy maguk a divatvonalak nem változnak, hiszen egy-egy ruhadarab éveken át lehet kedvelt. „Noha a színek és a minták jönnek-mennek, a ruha szabása, formája akár egy-másfél évtizedet is túlélhet. A 2010-es évek eleji divatot például nem tudom lebontani évekre, az egyes esztendők között nincsenek annyira markáns különbségek. Egyes akkori szettek még ma is megállnák a helyüket” – mondja. Ellenpéldának hozza fel a XIX. századi főúri, nagypolgári viseletet, amelyről évre pontosan meg lehetett határozni, mikor készült.
Visszaköszön a múlt
A divatban olykor egy-egy évtized meghatározó jegyei visszatérnek, a mai ruhákon például a nyolcvanas évek – és újabban a kilencvenes évek – színvilága és mintái is megjelennek, szintén kedveltek a „susogós” tréningek vagy a síoverallok. Simonovics Ildikó szerint a tendencia nemcsak az elmúlt száz-százhúsz évre jellemző, hiszen a történelemben már több alkalommal nyúltak vissza a művészek (festők, szobrászok és divattervezők egyaránt) volt korok megoldásaihoz: a reneszánszban például az ókori művészet és világnézet köszönt vissza, a XIX. század historizáló szemlélete pedig több kor stílusából vett mintát. „Ekkoriban egy-egy ruhán egyszerre több korstílus jegyei is jelen voltak, mint például a reneszánsz, a barokk és a rokokó elemei” – mondja a divatkutató.
Napjainkban sincs már egységes irányzat, sőt, a fiataloknál újabban megjelent trendként a fogyasztásellenesség, így mások által már viselt ruhadarabokat kezdenek hordani. Persze, korábban is létezett ez a trend: a kilencvenes években a turikat azok látogatták, akik rosszabb anyagi körülmények között éltek, napjainkra azonban már a divat fősodrában is megjelentek a régi ruhadarabok, így a fiatalok azokat előszeretettel vásárolják. „Megfigyeltem, hogy Dániában, az angolszász országokban és nálunk is sokan second hand üzletekből és adományboltból öltöznek. A ruhák ráadásul gyűröttek és viseltesek” – mondja Simonovics. A trendet persze a gyártók is meglovagolják, így olyan ruhákat is készítenek, mintha azokat valaki tényleg elhordta volna. Ezzel ráadásul még spórolnak is: a darabokat jóval olcsóbb anyagokból tudják előállítani.
Így öltözünk mi
És mi a helyzet a magyarok öltözködésével? Simonovics szerint itthon az emberek nem mernek kirívó, túlságosan színes ruhákban járni, mivel félnek attól, hogy az utcán, a tömegben majd kinézik őket. „A világ vezető divatfővárosaihoz képest a Magyarországon az ötven felettiek kevésbé adnak az öltözködésükre, a hatvan-hetven felettiek meg pláne” – mondja a szakember. Úgy látja, a fő probléma a belső igénnyel és a bátorsággal van, ami, ha nincs, azzal nem lehet mit kezdeni. Ha viszont valakiben ott munkál az igény és a kurázsi, akkor kevés pénzből is fel tud öltözni, csak figyelni kell a szezonális leárazásokat, vagy be kell ugrani egy second hand üzletbe, népszerű nevén turkálóba.
A fiatalok esetében már más a helyzet: ők úgy öltöznek, mint bárhol a világon, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a kétezres években hazánkban is megjelentek a fast fashion üzletláncok, majd a nemzetközi és hazai webshopok, míg a neten folyamatosan értesülhetnek a trendekről a híreken, klipeken, filmeken és a közösségi oldalakon keresztül.
„Az idősek viszont nemcsak azért nem foglalkoznak a divattal, mert nem úgy lettek szocializálva, mint a mai fiatalok, hanem mert nincs arra idejük és pénzük. Egy mai átlag magyarra a mindennapok olyan súlyt helyeznek, hogy még ha van is félretett pénze ruhára, nem lesz se ideje, se kedve, se energiája, hogy többnapos bevásárlótúrát tartson, és meglelje a neki tetsző darabokat” – mondja Simonovics, hozzátéve, egy magasabb életszínvonalon élő társadalomnak nemcsak több pénze, de több ideje is van arra, hogy jobban öltözködjön.
A 2020-as év karanténja másrészt visszavetette a fogyasztást, és egy időre sokak csak melegítőben, tréning- vagy mackónadrágban kezdtek közlekedni, de a bezártság elmúltával az emberek újra járni kezdték a divatboltokat. Simonovics szerint a pandémia azonban hosszabb távon hatással lehet az öltözködésre is, hiszen az emberek nemcsak kevesebbet keresnek, de kevesebbet is fogyasztanak, és amijük van, azt inkább élelmiszerre költik, aminek meg folyamatosan emelkedik az ára. „Mindez kihat a divatra, hiszen az emberek fizetőereje időközben lényegesen csökkent. A jövőben a fő kérdés az, mit reagálnak erre a a divatmárkák.”
