El ne kezdjenek röhögni, már akiknek eszébe jut a kabarétréfa Salamon Bélával és a többi komédiással, aminek veleje az a fricska, ami a finomkodást, vagy inkább a sznobériát célozza egyenesen orrba – nem efféle vonósnégyesről lesz szó ebben a rövid kritikában. 2022. február 17-én állították a debreceni zeneszerető közönséget választás elé a város kulturális programszervezői két, este hét órakor kezdődő programmal. Vagy-vagy, mondta a nagy dán filozófus: vagy a Kölcsey Központban hallgatod a világszép hegedűs Kokas Katalint a Concerto Budapest és a Nemzeti Filharmonikusok Keller András vezényelte együtteseivel, bérlettel – anélkül négyezer forint feletti belépőjegyekkel –, vagy a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának Liszt termében ingyen muzsikáló Szigeti Quartetre fülelsz. Kokas Katalin Beethoven örökzöld D-dúr hegedűversenyét fogja a füledbe húzni, azt, aminek vezénylése közben a kis Kern Andris alól kiesett a sámli, a szünet után Csajkovszkij „Patetikus” szimfóniáját lehet együtt fütyülni a zenekarral. Kokas Katalin biztosan elképesztő estélyit fog viselni, egy MVM-koncerten a Zeneakadémián ilyenben pukedlizett a páholy felé, ahol fontos személyiségek ültek. A Kölcseyben nincsen páholy, fontos emberek pedig csak akkor tartózkodnak komolyzenei koncerteken, ha zongorát kell átadni, ezért most a pukedli elmarad. Az adventi gyertyák is leégtek már, mangalicanapok sincsenek éppen a Főtéren, a korcsolyapályát elbontották, a fontos emberek erőt gyűjtenek, s ezt nem vonósnégyesek hallgatása közben teszik.
Jöjjön a vonósnégyes, ezen a februári estén, a választás szabadsága fennáll, oda lehet ülni a Liszt teremben, ahová tetszik, afféle negyed ház van, pedig nem akárkik fognak itt muzsikálni,s nem is akármit. A Szigeti Quartet 2017-ben alakult meg, felállása a következő: Nagao Haruka az első hegedűs, Stankowsky Nóra a második hegedűs, Ludmány Dénes a brácsás, Rózsa Richárd a csellista. Az 1994-es születésű japán hegedűs jelenleg az Operaház koncertmestere, a Zeneakadémia tanára, de fiatal korához képest tiszteletet parancsoló nemzetközi tanulmányokat és sikereket mondhat magáénak. A tokiói Művészeti Egyetem doktora, a grazi Zene- és Előadóművészeti Egyetem kurzusainak látogatója, számtalan nemzetközi verseny győztese vagy előkelő helyezettje, s ezzel nem soroltuk fel a törékeny, finom szépségű művésznő eddigi teljesítménylistáját, melynek kiemelkedő eleme a Haydn Total projektben eljátszott hatvannyolc Haydn vonósnégyes. A második hegedűs Stankowsky Nóra szintén az Operaház szólamvezetője, Ludmány Dénes brácsás a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagja és szólamvezetője, Rózsa Richárd a MÁV Szimfonikus Zenekar szólócsellistája. Négy magasan képzett, a legjobb korban levő, kvalitásos művész, akik szerteágazó szakmai tevékenységük és kötelezettségeik mellett elhivatottságuknak engedve a kamarazenélés meghittségét a Szigeti Quartet működtetésében élik meg. Vállalkozásuk komolyságáról és eredményességéről vall igényes és sokatmondó programválasztásuk: Haydn B-dúr, op.1. nr.1. vonósnégyesével kezdték műsorukat, Bartók II., op.17.,a Waldbauer-Kerpely vonósnégyesnek ajánlott művével folytatták, s a szünet után Gulyás Márta zongoraművésszel kiegészülve Schumann: Esz-dúr, op.44. zongoraötösével zárták az estet. A program a bécsi klasszikától a német romantikán át a XX. század első felének modernitásáig ível, utal a vonósnégyes, mint a kamarazene reprezentatív műfajának fontosságára, kiemelkedő alkotóira. Nem utolsósorban Bartók második vonósnégyesének előadása valami súlyos többletet adott a szűkebb körű, ám nagyon hálás közönségnek: nemcsak a drámai, hibátlan interpretáció emelkedettségének élményét, hanem a baljós hangulatot, amely ebből a műből árad. Amint az köztudott, Bartók Béla II. vonósnégyese 1915 és 1917 között keletkezett, amikor a zajló első világháború egyre több fájdalmat okozott, egyre közelebb nyomult az egyéni sorsokhoz, a művészekéhez is, kitörölhetetlen nyomokat hagyva írókban, költőkben, képzőművészekben, zeneszerzőkben. A vonósnégyest az 1918. március 3-i premieren a Waldbauer-Kerpely kvartett adta elő, melynek tagjai közül hárman megjárták a frontot, s ezért nagyon jól tudták, miről szól Bartók műve. Kodály a Nyugatban ismertette a bemutatót, ő elsősorban zenei párhuzamokra hívta fel a figyelmet (Berlioz), valamint a mű formai kérdéseivel foglalkozott, s adós maradt a mű fájdalmasságának meghallásával. Bartók vonósnégyesének minden nagy témája fájdalmas, s ennek a személyes fájdalomnak zenei gondolatként való pontos interpretációja volt a koncert legnagyobb erénye, s ebben a produkcióban teljes mértékben összeforrt a Szigeti Quartet négy remek muzsikusa. Valódi kamarazenei élménnyel lett gazdagabb, aki őket választotta ezen a szürke, hideg tél végi estén.
S a zenei élmény mellé a két szépséges hegedűs estélyi ruháinak emlékét is elvihette magával, akit a külső hiúsága érdekel, s a művészi lét szabadságának atmoszféráját, ami nem pukedlizik senkinek.
(Beszámoló a Szigeti Quartet 2022. február 17-én, 19 órától a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar Liszt termében elhangzott estjéről)
