Ötven évvel ezelőtt szenzációt keltett, hogy az Omega Hűtlen barátok című száma állt a slágerlista élén. A dal Presser Gáborról, Laux Józsefről és utóbbi feleségéről, a szövegíró Adamis Annáról szólt, akik elhagyták a zenekart a hetvenegyben alakuló szuper grupp, az LGT kedvéért. Amikor a dalokat író kettős és az együttes dobos-menedzsere távozott, mindenki azt hitte, vége az Omegának.
Ehhez képest 1972-ben megjelent az Élő Omega című album, amely két hónap alatt aranylemez lett, bizonyítva, hogy a rajongók egyáltalán nem pártoltak el a zenekartól, s hogy a banda változatlanul lázba tudja hozni híveit. Ez fényesen igazolódott az együttes tízéves jubileuma alkalmából a Kisstadionban rendezett koncerten, amelyről a Film Színház Muzsika így írt: „Elegendő volt néhány taktus a nyitó számból, a Hűtlen barátokból, Kóbor János néhány valóban magával ragadó, sokkoló mozdulatából, s a csupa fiatalból álló közönség máris elfeledkezett a zord időjárásról. (…) A vájt fülűek számára a zenei igényesség szempontjából talán nem az Omega a legjobb hazai együttes, ugyanakkor a kontaktusteremtésben, amely a nyilvános koncert alapvető tartozéka, nincs párja a zenekarnak.”
Nem csak itthon aratott a csonkán is teljes egészet alkotó csapat. Benkő László, Kóbor János, Mihály Tamás, Molnár György és az újonnan igazolt Debreczeni Ferenc abban az évben tízezrek előtt játszott Barcelonában, Belgrádban, Bécsben, Helsinkiben, Párizsban, Prágában, Varsóban, Zürichben és a nyári olimpia kísérő műsorában – a többi közt a Led Zeppelin és a Rolling Stones társaságában – Münchenben. A Német „Demokratikus” Köztársaságban olyan sikere volt a zenekarnak, hogy a „baráti” keletnémet piacon 50 ezer Élő Omega-nagylemez kelt el, a Csehszlovák Hanglemezgyűjtők Klubja pedig 20 ezret rendelt ugyanebből az albumból megannyi lelkes tagja számára.
A hazai kritika ugyancsak kedvező volt: „A cím kétszeresen is kifejező. Ezzel a lemezzel – a koncertfelvételeken túl – az együttes bebizonyította, hogy zenéje élő, az Omega tíz év után is tud újítani, mind zenében, mind dalszövegben.”
Afelől akadtak kétségek, hogy valóban tizenhárom koncert repertoárjából válogatták ki az összesen ötvenöt percig tartó kilenc számot vagy stúdióban készült az anyag, és alátolták a közönségzajt. Mihály igyekezett elejét venni a pletykáknak: „Az album készítésekor az irányelv az volt, hogy ne konzerv ízű legyen a lemez, azaz ne egy stúdió zárt világát tükrözze, hanem szóljon természetesen.” Ám másról is duruzsoltak akkoriban: nevezetesen arról, hogy a korong alumínium borítójából még csak kiimádkozható a korong, de vissza abba nem tehető, marad a lemezjátszón vagy a papírtasakban. Ez azonban elhanyagolható probléma volt ahhoz képest, hogy az Omega 1971-ben egyetlen egyszer került a televízió képernyőjére, akkor is a Presser–Adamis-szerzemény Petróleumlámpa felvételével.
Innen kell közelíteni a Hűtlen barátok első helyéhez. Azon a meglepő slágerlistán amúgy az LGT is megjelent: a Ha volna szíved a hatodik, az Egy dal azokért, akik nincsenek itt a kilencedik volt. A „Loksi” azzal ünnepelte Kádár János hatvanadik születésnapját, hogy elutazott az angliai Lincolnban rendezett fesztiválra, ahol május 27-én lépett fel a Facesszel, Rory Gallagherrel, a Nazarath-tel, a Roxy Musickel egy műsorban. Május 28-án következett az Average White Band, a Beach Boys, a Slade és Spencer Davis, majd 29-én Joe Cocker, a Genesis, a Status Quo, a Sutherland Brothers. Vállalható társaság...
A Metró közben feloszlott, a Hungaria pedig erősen átalakult: Fenyő Miklós mellett Fekete Gábor, Fekete Gyula, Klein László és Szűcs Antal Gábor nyomta a Láng Gépgyár művelődési házában az Állj, kicsi húgom!-at, a Dr. Skizofrént vagy a Deep Purple-től a Fireballt, a Uriah Heeptől a Look at Yourselfet. Korábban Barta Tamás, Csomós Péter, Sipos Péter és Tóth József játszott Fenyővel.
Barta szintén az LGT-be ment, Mihály Tamás pedig így válaszolt arra a kérdésre, hogy az Omega tagjainak milyen a kapcsolatuk a Locomotiv zenészeivel: „Köszönünk egymásnak.”
