Gogol szerint a félelem fertőzőbb, mint a pestis, és villámgyorsan terjed. Mintha Putyin elnök igazolni akarná az ukrán származású orosz író tézisét. Félelemben tartja nemcsak Ukrajnát, hanem a világot. Veszélyes játszma ez: minden nap tesz egy a feszültséget kiélező lépést. Hétfő este elismerte a szakadár donyecki és luhanszki köztársaságok függetlenségét, majd elrendelte az orosz „békeerőknek” a régióba küldését.
Amikor a múlt hétfőn a Kreml ura Olaf Scholzot fogadta, a német kancellár felvetésére, miszerint nem kellene elsietni Ukrajna felvételét a NATO-ba, megjegyezte: jó, de meddig? Tiszta vizet kell önteni a pohárba, vélekedett az orosz elnök. S ezt most meg is teszi az saját "szovjet típusú" gondolkodása alapján. A kérdés csak az: hol áll meg? Megelégszik a jelenlegi pozícióival, vagy a Krímig terjeszkedik, hogy megszüntesse az oroszok által nyolc éve annektált félsziget szárazföldi blokádját? Netán egész Ukrajnára fáj a foga, s idővel vissza akarja szerezni a Szovjetunió felbomlása után elvesztett tagköztársaságokat?
Talán még maga Putyin sem tudja a választ, de előre félünk tőle. Azzal azonban neki is számolnia kell, hogy megváltozott a geopolitikai helyzet az eltelt három évtized alatt, és Moszkva hosszabb távon nem engedhet meg magának ilyen kalandokat. Oroszország ugyan gazdag nyersanyagokban, s ezeket politikai nyomásgyakorlásra is felhasználja, de
egy gazdaságilag gyenge államról van szó. 2021-ben az orosz GDP az amerikai 7,2 százalékát érte el, miközben a Krím megszállása előtt még 12,7 százalék volt. Az EU esetében ez az arány 10,9 és 12,9 százalék.
Kínával sem tartott sokáig a nagy egymásra borulás. Az a Vang Ji kínai külügyminiszter, aki február elején még megértését fejezte ki az oroszok által követelt biztonsági garanciákkal kapcsolatban, most nyomatékosan kijelentette: minden ország területi integritását tiszteletben kell tartani, beleértve Ukrajnáét is. Putyin tehát egy gyenge gazdaság élén áll, és szövetségeseit is elveszítheti. De éppen ez teszi veszélyessé.