Zsidó fasisztának is nevezték, ami Auschwitz előtt húsz évvel nyilván másképp hangzott, de már akkor sem hízelgésnek szánták. Zeév Jabotinsky (1880–1940) ellentmondásos alakja a cionista mozgalomnak, bátor harcos és fáradhatatlan szervező, nyelvzseni és ragyogó szónok, radikális és széplélek – mindez egy személyben. Jelszava: „Zsidó ifjú, tanulj meg lőni!”
Odesszában született, Vlagyimir Zsabotyinszkij néven. Jómódú, felvilágosult gabonakereskedő fiaként nevelkedett, világi szellemben. Orosz iskolába járt, kulturális anyanyelve az orosz lett. Tizenhét évesen kimaradt, félbehagyta jogi tanulmányait is. Felcsapott hírlapírónak, volt berni, római tudósító. A cári rendszert ostorozó cikkei miatt hónapokra lecsukták.
Sorsdöntő élménye mégsem a szűk börtöncella lett, hanem a kisinyovi pogrom (1903). Dühítette az áldozatok megadása, a vallásos beletörődés az örökös szenvedésbe. Tettvágy buzgott fel benne. Zsidó önvédelmi alakulatokat szervezett, kiképezte és felfegyverezte őket, mondván: „Jobb, ha van puskád, de nincs rá szükség, mint ha szükséged volna rá, de nincs.”
Igazolta az élet. Hamar megtanulták a kozákok, hogy okosabb kerülniük az olyan gettókat, ahol jajveszékelés helyett golyózápor fogadja őket. A vakmerő fiatalember egykettőre a cionista mozgalom fenegyereke lett. Ám az alapító Herzl Tivadar (1860–1904) halálakor az idősebbek forrófejűnek tartották, befolyása csekély maradt.
Kairóban érte az első világháború. Zsidó légiót alapított, önkénteseivel a brit királyi lövészek oldalán harcolt a török ellen. Emberei, az Első Júdeaiak úgy becézték: Sabbatinsky generális. A háború után arabellenes félkatonai alakulatokat hozott létre az angol fennhatóság alá kerülő Palesztinában. Ezért tizenöt év kényszermunkára ítélték, de amnesztiával szabadult.
Addigra a Zeév (Farkas) nevet használta. Szakított a cionisták szocialisztikus eszméivel (1923). Revizionista frakciója, a Bejtár nemzeti büszkeséget, bajtársiasságot, fegyelmet, önfeláldozást hirdetett. Egyenruhás erőfitogtató felvonulásaik a kortárs Mussolini stílusát idézték. A lefasisztázott Farkas eközben verseket, esszéket, novellákat, színdarabokat írt, mellesleg lefordította oroszra Dante Isteni színjátékát.
Mint javíthatatlan bajkeverőt, kiutasították a mandátumterületről. Visszatért Európába. Hitler hatalomra jutásakor látta közeledni a katasztrófát, és önmagához híven cselekedni akart, amíg nem késő. Nagyszabású tervet dolgozott ki, hogyan menekítsenek Palesztinába másfél millió német, lengyel, magyar, román és baltikumi zsidót. Horthynál is próbált közbenjárni (1936).
Versenyt futott az idővel. Tárgyalt, agitált, utazott. Éppen Amerikában járt, amikor hatvanévesen elvitte egy szívroham, még a holokauszt előtt. Nem érhette meg Izrael Állam kikiáltását, és azt sem, hogy a zsidó nacionalista jobboldal hősi apafiguraként kezdi tisztelni. Tanítványának vallotta magát a nagy államférfi, Menahem Begin. Jabotinsky hatott egy későbbi miniszterelnökre is: egykori személyi titkárának, Bencion Netanjahunak a fiára.