Montesquieu a jövőbe is látott, amikor ezt mondta: „Minden ember, akinek hatalom van a kezében, hajlamos visszaélni vele és folyamatosan feszegeti a határokat”. Ugyan a kijelentés három évszázada hangzott el, újra és újra szembesülnünk kell azzal, hogy minden korban időszerű. Mostanság különösen, amikor senki sem tudja, mit forgat a fejében Vlagyimir Putyin, hol a határ az orosz elnök számára az ukrán válság kapcsán. Még közvetlen munkatársai sincsenek tisztában a terveivel, csak egy igen szűk körrel konzultál.
Így azt sem tudhatjuk, az orosz elnök elégedett-e a mostani helyzettel, cinikus mosollyal veszi-e tudomásul, hogy az egész világ lélegzetvisszafojtva figyeli, mi lesz a következő lépése. Akármit hoz is a jövő, az biztos, hogy sokat elért már eddig is - igaz, egy sor olyan dolgot, amit éppen el akart kerülni. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy Putyin több politikusnak is szívességet tett, miközben aligha ez volt a célja.
Természetesen nem csak politikusokról van szó. Kezdjük a NATO-val. Emmanuel Macron nem alaptalanul nevezte agyhalottnak 2019-ben az észak-atlanti szövetséget. A hagyományos szövetségi rendszer haldoklott, amiben elévülhetetlen érdemekei voltak Donald Trumpnak. A volt amerikai elnök nemcsak Washington régi partnereiben, a NATO-ban sem bízott meg. Most azonban új erőre kapott a szövetség, olyan csapatmozgások figyelhetőek meg, amelyekkel ugyan aligha lehet megakadályozni egy orosz támadást, de arra azért elegendőek, hogy a NATO jelezze: hatékony védőernyőt biztosít a tagjai számára.
Joe Biden amerikai elnök is fellélegezhet kissé. Végre nem folyamatosan a belpolitikai nehézségekkel kell küzdenie, a lapok sem arra koncentrálnak, mennyi ígéretét nem tudta beváltani (ami messze nem csak az ő hibája, de ez most mellékes). Bár lehetnek kétségeink annak kapcsán, mennyire hitelt érdemlőek azok az amerikai hírszerzési jelentések, amelyek valóságos armageddont jósolnak egy esetleges orosz támadás nyomán - és kételkedés érzékelhető az európai partnerek részéről is -, de Biden alapvetően jól jöhet ki a válságból. Ha bekövetkezik a háború, azt mondhatja, ő már előre figyelmeztetett rá. Ha viszont enyhülés történne, akkor azt emlegetheti, hogy ez a határozott amerikai fellépés eredménye.
Boris Johnson is mentőövet kapott Putyintól. A figyelem elterelődött a belpolitikai botrányairól, a Brexit drámai gazdasági következményeiről, valamint az északír helyzetről. A brit kormányfő sorsa ugyan még bizonytalan, de az ukrán válság minden politikai előnyét kihasználta: ez magyarázza az aktív brit diplomáciai lépéseket. A krízishelyzet kapcsán többen megkérdőjelezték Olaf Scholz képességeit is, de a német kancellár egy héttel ezelőtti moszkvai látogatásán bizonyította: remek képességű politikus, kiváló tárgyaló. Putyin mintha felébresztette volna Scholzot Csipkerózsika álmából. Emmanuel Macron számára is nagy lehetőség a válsághelyzet arra, hogy Európa vezetőjeként lépjen fel, ami kiváló érv elnöki újraválasztására áprilisban.
Mindez azt jelzi: azért Putyin sem tévedhetetlen.