Hogy hogyan kell Justitiából hetérát faragni? Mondjuk vegyünk egy erre kapható jegybankelnököt, aki közpénz-százmilliárdokkal tölt tele ködös célú jegybanki alapítványokat. Az alapítvány kinéz magának egy svábhegyi luxusvillát - véletlenül két sarokra a jegybankelnök úr akkor házától -, megveszi 1,3 milliárdért, hogy ott „geopolitikai kutatóközpont” létesüljön. Mint tudjuk, a geopolitikusok csak hegyi levegőn, luxusvillában tenyésznek. Az alapítvány utána hopp, a luxusvillát mégis eladja, ám mindaz már nem tartozik a közre, hogy kinek, meg mennyiért – ők csak az alapítvány tulajdonosának tartoznak elszámolással. Az egyszerűség kedvéért: az a jegybankelnök úr.
A villát papíron egy ködös magántőkealap veszi meg. (Ezt a befektetési formát a jegybankelnök úr haverjai azért hozták létre, hogy ne kelljen az újabban egyre kockázatosabb off-shore cégek mögé rejteni vagyont.) A magántőkealapok tulajdonosi köre még a cégbíróságon sem látható, csak egyvalaki tud róla. Igen, a jegybankelnök úr. A tőkealap körül csak annyi látszik, hogy az ott ügyködők véletlenül a jegybankelnök úrhoz kötődnek. Egyikőjük egy kazal milliárdnyi közmegrendelést is kap, persze nagyon is komoly kommunikációs tenderek voltak azok, géppel írva.
Ezt követően az immáron privatizált luxusvillába véletlenül éppen a jegybankelnök úr fia költözik be a kis családdal és a pár százmilliót érő Porsche-gyűjteményével. Más matchboxot gyűjt, lakni meg csak kell valahol. A fiúnak ugyan van egy félmilliárdos villája a Rózsadombon, csak azt meg korábban ő adta ki. Kinek? Ja, hát a jegybankelnök úrnak. Ilyen ez a család, diákos nosztalgiából szeretik az albérleteket.
Szóval papíron minden törvényes. És Justitia is kizárólag azért áll a négyes út szélén, mert szereti a friss levegőt, mögötte az a fuxos alak meg nem más, mint a túravezető.