A 25 év alattiak személyi jövedelemadó mentessége - azon túl, hogy nyilvánvalóan szavazatvásárlási céllal történik - akár pozitív dolog is lehet. Ez a pénztömeg is a választóknál marad, nem nyeli el a kormányzati kisgömböc. Ugyanakkor senkinek se legyen afelől kétsége, ha a NER marad, megtalálják a módját, hogy más módon visszavegyék, sőt nem tartom kizártnak, hogy ez is csak egyszeri intézkedés, a következő évben talán már nem is lesz.
Ráadásul ez mintha a tanulás helyett a munka világába akarná terelni a fiatalokat. Ami önmagában még csak-csak érthető lenne, de a tanulás nem a munka alternatívája, hanem előzménye és kísérője. De jól érzékelhető, hogy a jelenlegi hatalom nem akar tanult, értelmes fiatalokat, mert a NER-nek bevétel kell, nem állandó okoskodás.
Másfelől viszont súlyosan alkotmányellenes a vonatkozó jogszabály, ugyanis életkor szerint diszkriminál. Semmiféle alkotmányos indoka sincs annak, hogy 25 évnél húzzanak egy határvonalat, mondván, ennél fiatalabban nem kell részt venni a közterhekben, csak annak, aki idősebb. Ez kétszeresen is alkotmányellenes. Egyrészt a 25 év alattiak és felettiek között pusztán életkor alapján tesz megkülönböztetést, de a kormány sem tudná - nem is próbálta - megmondani, e tekintetben mitől más egy 24 és egy 26 éves. Másrészt
kizárólag életkor alapján von ki a jogszabály egyes társadalmi csoportokat a közteherviselésből.
De a közteherviselés alóli mentesülésnek pusztán az életkor nem lehet a feltétele. Különösen annak tükrében, hogy még a munka és jövedelem nélkülieket is közteherviselésre kötelezik, miközben mindennek az alapja éppen a jövedelem.
Egészen abszurd helyzet, hogy a 25 év alatti fiatalnak, akinek van - esetlegesen - jövedelme, nem kell személyi jövedelemadót mint közterhet fizetnie, míg ezzel szemben akinek nincs jövedelme - mert éppen kikerült az iskolából és még nem helyezkedett el -, annak a közteherviselés keretében társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie. Ha nem fizet, nem lesz biztosított. Ugyanakkor a családi adókedvezményt már nemcsak a személyi jövedelemadó, hanem a társadalombiztosítási járulék terhére is lehet érvényesíteni. Tehát aki ezzel a lehetőséggel él, az úgy lesz biztosított, hogy az állam még vissza is adja neki a befizetett társadalombiztosítási járulékot. Vagyis a biztosított mivolta a jövedelem melletti járulékmentességen alapul. Míg aki jövedelem hiányában nem tud fizetni, az elveszti biztosított státuszát.
Egyik felvázolt szempontnak sincs a jelenlegi szabályozás formájában alkotmányos jogalapja. Diszkriminatív megkülönböztetés történik társadalmi csoportok között, akár életkor, akár jövedelem (vagy annak hiánya), valamint a közteherviselés tekintetében.
A nők 40 év utáni nyugdíjba meneteli lehetősége jelent meg előttem eklatáns párhuzamként. Az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően azzal valósult meg a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség, hogy az egyik nemnek szabad valamit, míg ugyanabban a jogkörben a másiknak nem. Most jogelvi szinten pontosan ugyanez a helyzet áll fenn, csak nem "nemi" alapon, hanem életkor és jövedelem tekintetében. Amit lehet egy 25 év alattinak, azt nem lehet egy 25 év felettinek. Akinek van jövedelme, azt lényegében felmentik a közteherviselés alól, akinek viszont nincs, annak fizetnie kell.
Az Alkotmánybíróságnak van több olyan korábbi határozata (még abból az időszakból, amikor valóban szakmai alapon működött), amelyekben megállapította, hogy életkor vagy éppen vagyoni helyzet alapján nem lehet ember és ember között különbséget tenni. De a mai NER-jogrendszerben éppen a diszkriminatív megkülönböztetés nyert polgárjogot és emelkedett alkotmányos rangra.