- Illatok bűvöletében

 Az illatok a mindennapjaink részei, ám ezt többnyire észre sem vesszük, csak ha különösen finom esszenciát, gasztronómiai finomságot, vagy a már nem illatként, inkább szagként említett kellemetlenséget érzünk, netán, ha egyik napról a másikra – mint az sokunkkal előfordulhatott az elmúlt időszakban – elveszítjük a szaglásunkat. Könnyedén meg tudjuk nevezni a kedvenc parfümünk illatát, egy finom étel vagy desszert zamatát, miként azt is, melyik a legkevésbé kedves aroma számunkra. Ritkán ásunk azonban az illatok mélyére, és figyeljük meg, mely illatok honnan származnak, mi adja különlegességüket. A Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjében Szabó Márton bencés szerzetes, Zólyomi Zsolt parfümőr és Cserkuti Viola art director elképzelései nyomán létrejött Illatmúzeum erre nyújt kiváló lehetőséget. Az egyedülálló helyszínen megismerkedhetünk számos világszerte ismert és használt illattal, növényfeldolgozási eljárással, a parfüméria és a kozmetikumkészítés alapjaival, s betekintést nyerhetünk a bencés szerzetesek otthonában termesztett gyógynövények tulajdonságaiba, felhasználási módjaiba, a monostori gyógyászat évszázados hagyományaiba.

A múzeum alsó szintjén a szőlőmagolajról, s készítési módjairól bővülhet tudásunk, míg a földszinti kiállítótérben a levendula, orvosi zsálya, borsmenta, kakukkfű és citromfű megjelenéséről, használatáról szerezhetünk információkat, és közelről is beazonosíthatjuk őket az egyedülálló illattölcséreken át. Az emeleti térben aztán megnézhetjük, hogy nézhetett ki a tizenkilencedik századi parfümőrök asztala, rajta a legkülönfélébb alapanyagokkal, eszközökkel és üvegcsékkel, illetve a parfüméria hét különleges és alapvető illatának történetében, valamint a tölcséreken át aromájában is elmélyedhetünk. A hét illatoltáron olyan szakrális eredetű illatot is találni, mint a tömjén és a mirha, fellelhető két eredetileg állati eredetű, ma már szintetikusan előállított illat, az ámbra és a pézsma, valamint a rózsa, a rozmaring és a pacsuli karakteres jegyei is megjelennek. Játékos kérdésekkel is kalandozhatunk a témában: megtudhatjuk, melyik a világ legdrágább illatanyaga és mi az illóolaj kinyerésének leggyakoribb módja, kiderül, mi a leghíresebb, Bibliában említett illatanyag, melyik a legnagyobb testű, az illatszeripar által használt állat, vagy hogy hány kilogramm rózsaszirom szükséges ugyanennyi rózsa illóolajhoz. Az itt tett látogatás után bizonyára felmerülhet a látogatóban, hogy lehet, hogy korábban nem járt még hasonló helyen, és eddig oly keveset tudott a témáról és a gyakran használt esszenciákról. Az Illatmúzeum nem mindennapi élményt tartogat, olyan új szegletét nyitja meg hétköznapi világunknak, amely itt hever – szinte szó szerint – az orrunk előtt.

A gyógynövénykertben látványmanufaktúra fogad minket, ahol mások mellett az illóolaj-lepárló berendezés is található: ide kerülnek az apátság területeiről a növények, hogy aztán szigorú eljárások mentén, gondosan feldolgozzák őket. A múzeumi séta interaktív tanórának is beillik, a gyógynövények történetéről és alkalmazásáról is alapos tudást szerezhetünk, és megismerhetjük a helyi speciális technológiákat: bepillanthatunk a szőlőmagolaj-gyártás lépéseibe, valamint a levendulalepárlás és a késztermékgyártás munkafolyamataiba. Talán nem is gondolnánk, hogy az apátsági címkével ellátott, százszázalékos tisztaságú illóolajokat nem csak itt készítik, de egyesével itt csomagolják kis üvegekbe és címkézik fel. Ha jókor érkezünk, a betekintő ablakokon keresztül akár még ezt is elcsíphetjük, vagy épp beleláthatunk a szappan- és krémgyártás, esetleg a gyógynövénytea-készítés módjába.