Az ellenzéki sportkoncepció egyik sarkalatos pontja a szakszövetségeket vezető politikusok eltávolítása: tényleg azt képzelik, hogy egy esetleges választási győzelem után majd önként lemondanak a fideszes politikusok?
Ha nyer az ellenzék, amiben hiszek, rendezni fogjuk ezt a kérdést. Tizenkét év után azt látni, hogy a nagy múltú klubokat és a kiemelt szövetségeket szinte kizárólag politikusok vezetik, ma már az a ritkaság, ha egy jelentős költségvetési forrásból gazdálkodó klub vagy szövetség nincs bekötve a jelenlegi kormánypárthoz.
Miért érzi egészségtelennek?
Olyan területre nyomult be erőszakosan a politika, ahol semmi keresnivalója. Nem pusztán arról van szó, hogy egy főállású politikusnak erre ideje sincs, hanem arról is, hogy megosztja saját sportágát. Ezért nagyon rossz a megítélése a politikus sportvezetőknek, még ha ezt ritkán is hozzák a tudomásukra, hiszen egy sportolói, szurkolói közösségben sokféle világnézetű ember található. Abszolút nem szerencsés tehát ez a felállás, ezért javasoljuk, hogy olyan törvény szülessen, amely összeférhetetlenné teszi a sportvezetést a pártpolitikai szerepvállalással.
Feles vagy kétharmados törvény kell ehhez?
Ha kell, fogunk találni olyan megoldást, amely feles törvénykezéssel is eléri a kívánt célt. De ez csak azokra a sportszervezetekre vonatkozna, amelyek jelentős költségvetési forrásból működnek, jellemzően az úgynevezett látványsportágakra, valamint a kiemelt sportágakra és klubokra gondolok. A jelenlegi helyzet a józan ésszel is szembe megy, hiszen a közpénzek elköltéséről, a sportszervezetek támogatásáról, vagy éppenséggel a rivális klubok nem támogatásáról a politika dönt, majd ennek elköltéséről sokszor ugyanaz az ember készít sportvezetőként beszámolót, amit azután ugyanő hagy jóvá. Ez abszurd és összeférhetetlen.
Bevett érvelés a sportvezetésben, hogy jó, jó, de mégiscsak a fideszes elnök hozza a pénzt? Akkor majd ki hozza?
Valóban sokan érzékelik úgy, hogy a fideszes politikusokhoz köthető a források megjelenése, de ez nem az ő, hanem az adófizetők pénze. Nem a sajátjukat áldozzák a sportra, hanem kapcsolataik révén adóforintokat intéznek a sportszervezetnek. De eleve igazságtalan az a rendszer, ahol az dönti el egy sportág finanszírozását, hogy a Karmelitában ki van közelebb az asztal végén ülőhöz. Számos sportvezetővel egyeztettem, és világosan fogalmaztam: amennyiben a választóktól felhatalmazást kapunk, az új kormány változtatni fog az igazságtalan rendszeren. Álláspontunk szerint a jövőben csak azok a sportszervezetek kaphatnak jelentős állami támogatást, amelyeket nem politikus vezet.
Milyen reakciókkal találkozott?
A sportszakma jó szívvel támogatja – főleg azok, akiknek tanult szakmájuk a sportmenedzsment, esetleg több évtizedes sportolói múltjuk van. Lényegi kérdés, hogy a jelenlegi rendszer kegyeltjei ne terjeszthessék, hogy mi meg fogjuk szüntetni a támogatást. Nem, nem fogjuk megszüntetni. Meg fognak maradni a sikeres működéshez szükséges források, de sokkal nagyobb hangsúlyt fog kapni az ellenőrzés, és a számonkérés. Százmilliárdok folytak ki a rendszerből kézzelfogható eredmény nélkül.
Mit terveznek a legvitatottabb támogatási formával, a taoval?
Évente átlagosan 90 milliárd áramlik a hat tao-val támogatott sportágba. A tao kifejezetten jó szándékú kezdeményezés volt, amely a sportinfrastruktúra megújulását, a nyugat-európai színvonalú körülmények elérését, a magyar utánpótlás-nevelés és -képzés felkarolását tűzte ki célul. Kétségkívül vannak eredményei, de a rablásfaktor a kezdetektől jelen van a rendszerben. A túl sok állami pénz kényelmessé teszi a sportvezetést, amelyik lassan elfelejti, hogy milyen volt, amikor még piaci és teljesítményorientált alapon kellett működnie. A rengeteg pénz dacára általánosságban elmondható, hogy nincs szakmai előrelépés, a felnőtt és utánpótlás válogatottak nemzetközi eredményei ritkán vannak arányban az ország áldozatvállalásával. Egészen elszomorító, hogy soha ennyi légiós nem volt a futballban, a kézi- és kosárlabdában. El kell gondolkozni azon, hogy vajon a magyar adófizetők pénzéből milyen sport- és nemzetpolitikai megfontolásból támogatják a nem magyar sportolók képzését, fizetését? Teljesen abszurd például az eszéki futball felkarolása, hiszen az ottani korosztályos csapatokban szinte kivétel nélkül horvátok játszanak, vagyis magyar közpénzből neveljük válogatottunknak a konkurenciát. A legtöbb nagy költségvonzatú sportinfrastruktúra elkészült, de a gazdaságos üzemeltetés egyelőre kevés helyen megoldott. Az új kormánynak erre kellő figyelmet kell fordítania, mert nem gondoljuk, hogy az akasztói Stadler-stadion sorsára kellene jutniuk. A megkérdőjelezhető hasznosságú projekteket azonban azonnal le kell állítani, és felül kell vizsgálni. Ez fog történni a hajdúnánási MotoGP-pálya esetében is.
A vizes világbajnokság rendezéséről mi a véleménye? Két hete még senki nem tudott arról, hogy Magyarország lesz a beugró.
Személy szerint örülök, hogy újra vizes világbajnokságot rendezhetünk, de egyelőre nem ismert, hogy milyen hatástanulmányok készültek gazdasági és sportszakmai oldalról. Mi csak olyan sportesemény-rendezést tudunk támogatni, amelyik elősegíti a magyar csapat sikeres szereplését, és egyúttal gazdaságilag is életképes. Ugyanez az álláspontunk az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban is. Csak remélni tudom, hogy fenntartható, komplex, több sportágnak otthont adó stadion fog épülni.
Jó lesz majd az olimpiára - nincs olyan választási ciklus, amikor ne kerülne elő a téma.
A közeljövőben nem realitás az európai olimpia. Az ellenzéket tudatosan állítják be olimpia-ellenesnek, holott annak idején a Momentum csak népszavazási kérdést terjesztett fel a rendezésről. Én egy vastag igennel szavaztam volna, a Fidesz azonban nem volt kíváncsi az emberek véleményére, és ahelyett, hogy meggyőzte volna őket a rendezés sportszakmai és gazdasági hasznosságáról, inkább gyáván visszavonta a pályázatot. Ha megvan az infrastruktúra, van vállalható üzleti modell, és kellő garancia arra, hogy az ország ne jusson a görögök sorsára, aminek államcsőd lett a vége, miért ne? Ki ne szeretne hazai olimpiát? A Fidesszel ellentétben mi meg fogjuk kérdezni az emberek véleményét.
