Ez a Hofmann persze nem az a Hoffmann, vagyis nem az E. T. A. (Ernst Theodor Amadeus), akinek elbeszéléseit felhasználva Offenbach megírta az operáját. Ez a Hofmann, akiről itt most szó esik, az Albert nevet viseli, és nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy egy igazi gombaszakértő.
Pontosabban: bolondgomba-szakértő. A több mint 100 évet megélt Albert Hofmannt (1906-2008) leginkább az LSD „felfedezőjeként” ismerik, de kevesen tudják, hogy a svájci vegyész az anyarozsból, illetve annak egyik alkaloidjából, az ergotaminból szintetizálta 1938-ban a lizergsav-dietilamidot, közkeletű nevén az LSD-t. Márpedig az anyarozs egy gabonákon, leginkább a rozson élősködő gombafajta, amely a lisztbe kerülve úgynevezett ergotizmust, vagyis anyarozsmérgezést okoz.
A történelem során számos alkalommal egész falvak, vidékek „álltak be”, amikor az anyarozs belekerült a kenyér alapanyagául szolgáló gabonaőrletbe; magyar nyelvterületen „Szent Antal tüzének” nevezték a végtagok üszkösödésével, illetve epileptikus görcsökkel és hallucinációkkal járó mérgezést – egyes elvetemült szerzők szerint az 1770-es évek franciaországi „ergotizmus-járványa” volt az egyik oka a francia forradalom kitörésének. Nem tudom megállni, hogy ne utaljak „A magyar Pimodán” hagyományát, vagyis az alkoholfogyasztást követő és népszerűsítő miniszterelnökünk idegenkedésére a szabadság, egyenlőség, testvériség tradíciójától.
„A legtöbb európai országban és Oroszország bizonyos területein egészen az újkorig előfordultak járványszerű anyarozsmérgezések. A mezőgazdasági technológia javulásával, illetve azt követően, hogy a XVII. században felismerték, hogy az anyarozs tartalmú kenyér okozza az ergotizmust, egyre inkább csökkent az anyarozsjárványok gyakorisága és kiterjedése” – írja LSD – Bajkeverő csodagyerekem. Egy „varázsszer” felfedezése (EDGE 2000 – Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, 2003) című életrajzi könyvében Hofmann. A Sandoz cég kémikusa csak öt évvel az előállítása után, 1943-ban fedezte fel az LSD pszichés hatásait, méghozzá laboratóriumi munkája során véletlenül: „Múlt pénteken, 1943. április 16-án a délután közepén félbe kellett szakítanom a laboratóriumi munkámat és haza kellett mennem, ugyanis furcsa, könnyű szédüléssel párosuló nyugtalanság szállt meg. Otthon lefeküdtem, és bódulatszerű, de nem kellemetlen állapotba merültem, amire rendkívül élénk fantáziálás volt jellemző. Az alkonyatban csukott szemmel (…) szakadatlanul fantasztikus, rendkívül plasztikus képek, és intenzív, kaleidoszkóp szerű színes forgatag lepett meg.” Hofmann három nappal később már tudatos önkísérletet végzett, amelynek során órákon keresztül hallucinált, s ekkor jött rá, hogy milyen anyagot talált.
Hosszú élete során nem az anyarozs volt az egyetlen gomba-fajta, amivel foglalkozott: az 1950-es évek végén ő volt az, aki a „Psilocybe mexicana” nevű gombából előállította a pszilocibint és a pszilocint, a manapság elterjedt „varázsgomba” hatóanyagait. Persze, először ezt is kipróbálta önmagán.