A minap megrökönyödéssel hallottam, hogy egy ismerősünk úgy véli: nem Oroszország kívánja megtámadni Ukrajnát, hanem fordítva.
Mindez számomra azt az üzenetet hordozza, hogy miközben a szocializmus folyamatosan épült, bár a tákolmányt sosem sikerült kulcsra készen átadni, a jelek szerint az illiberális állam győzelme megvalósulhat. Míg ugyanis a rendszerváltás előtt az emberek nagyobbik része képes volt a hírek szelektálására, most létezik egy nem is csekély réteg, amelyben az agy nemhogy nem szűri ki a kormánypropaganda hazugságait, hanem már új, hamis információkat is generál. Egy párhuzamos világba kerültünk, ami ugyan ellentmond a józan észnek, de éppen az számít jó polgárnak, jó kereszténynek, aki az irracionalitás lelkes és meggyőződéses terjesztőjévé válik.
Ma már azért kell lelkendezni, hogy március végén Budapesten tartják meg az amerikai republikánusok konzervatív rendezvényét, a CPAC-ot, amire Donald Trumpot is meghívták. Azt a volt amerikai elnököt, aki hivatali ideje alatt összesen 30573 hamis vagy félrevezető állítást tett, s akinek sikerült elérnie, hogy a demokrácia őshazájában nem is kevesen megkérdőjelezik a demokratikus alapértékeket.
Elvileg a héten Moszkva után Budapestre látogat Jair Bolsonaro brazil elnök. A szélsőjobboldali politikus a brazil katonai diktatúra évtizedeit tartja mintának, elképesztő kijelentéseinek se szeri, se száma. Egy ízben például azt mondta: a férfiak és a nők nem kaphatnak ugyanakkora fizetést, mert ha a nők teherbe esnek és fizetett szülési szabadságot kapnak, azzal a költségvetést károsítják. Értelemszerűen ő a családbarát magyar kormány egyik külföldi ideálja.
Nem is az a legnagyobb baj, hogy hazugságok között kell evickélnünk, volt már ilyen a történelemben. A gond ott kezdődik, ha már a feketét a fehértől megkülönböztetni képes emberek kisebbségben érzik magukat, és ők is kezdenek elbizonytalanodni: a fehér tényleg fehér-e.