Ez nem egy kortesbeszéd Iványi Gábor mellett. Nem mintha bármi bajom lenne vele, sőt, de az én véleményem, mi több, a Népszava álláspontja ebben a kérdésben teljesen mellőzhető. Mindenkit tisztelünk, aki felkérést kap, mindenkit, aki vállalja, hogy belevágjon egy eleve elvesztett csatába. Csak jó lenne már dönteni.
Nem, nem az zavar, hogy a kormánypárti orgánumok kikezdik - már megint - az ellenzéket, hogy teszetoszának és döntésképtelennek minősítik; nekik nem kell ahhoz semmiféle plusz muníció, hogy megtegyék.
De sebaj, legyen így, ám megint nem tudnak vigyázni a szájukra, képtelenek a belső nézeteltérésekről hallgatni, újra kibuknak a nyilvánosság elé azok a viták, amelyeknek nincs keresnivalójuk a nyilvános térben.
Persze tudjuk: a hat különböző értékrendet képviselő párt között a legapróbb kérdésekben is jelentősnek mutatkozó nézeteltérések vannak, lehetnek. Ez nyilván nincs így a Fideszben, ott Orbán Viktor dönt, mindenben. Egycsatornás döntési mechanizmus van, látszólagos partnerekkel. Formailag, ugye, koalíciós kormányzás van Magyarországon, de a KDNP-nek valójában semmilyen szerep nem jut, kiváltképp vitatkozós nem. Semjén Zsolt elnök-miniszterelnökhelyettesnek legfeljebb annyi dolga van, hogy időnként beadjon egy-egy törvényjavaslatot, lehetőleg az éjszaka leple alatt. És hogy hálás, odaadó tekintettel kövesse főnökét, aki nagy valószínűséggel ezt el is várja tőle.
Mindazonáltal a politika iránt érdeklődők, éppen ezért, nincsenek hozzászokva, hogy holmi viszályok borzolják a közvélemény kedélyét, csak azt látják, hogy ott, ha eldöntenek valamit – értsd: Orbán Viktor kijelent valamit -, az csont nélkül átmegy. Legyen az a legnagyobb blődség – pl: kétvállon a vírus -, vagy a legnagyobb hazugság - 2010-ben csődben volt az ország -, az úgy van, nincs ember ott, aki vitatni merné.
Természetesen nem azt szeretném, ha ez hasonlóan működne az ellenzéki oldalon. Azt azonban igen, hogy hitele legyen a szónak, hitelük legyen az ígéreteknek. Annak például, hogy megszüntetik a kiszivárogtatást, hogy tartják magukat ahhoz, amit előzetesen elképzeltek, bejelentettek. Például, hogy lesz közös lista december végére, majd januárra, aztán februárra; vagy lesz program, nagyjából ugyanilyen folyamatosan eltolt ütemezéssel. Nem mintha a választó szempontjából feltétlenül fontos lenne minél előbb tudni a lista összetételét – nagyjából ez nekünk, újságíróknak fontos -, vagy a program teljességét. A választónak azt kell tudnia, hogy ha váltani akar, akkor egy olyan koalíciót fog kapni, amely határozott, együttműködésre, és ami a legfontosabb, kormányzásra képes csapat lesz.
Nem állítom, hogy el vannak késve, illetve dehogynem: pontosan ezt állítom. Azzal mindenképp csúsznak, hogy a fent említett képességben való hitet erősítsék. Hogy a belső viták után előálljanak: Iványi for president. Vagy valaki más.