Mindennapjaink részét alkotják a nagy techcégek szolgáltatásai, a használatukkal viszont digitális lábnyomokat hagyunk, amiket a platformok szívesen összegyűjtenek és értékesítenek, hogy jobb hirdetéseket tudjanak mutatni nekünk. Nemrég eszembe jutott, lehetőség van kikérni, hogy a keresőóriást üzemeltető Google, a lényegében teljes internetet behálózó gigavállalat mit tud rólunk.
Kikértem, átnéztem az adatcsomagot és megdöbbentem. Jobban ismer minket a Google, mint mi magunkat?Talán többünknek volt már olyan élménye, hogy egy újonnan felmerült témával kapcsolatban rejtélyes módon hirdetéseket, reklámokat kaptunk rövid időn belül, akár akkor is, ha az internetet nem használtuk a téma konkrét felkutatására. Lehet, hogy egy személyes beszélgetés során említettük meg, hogy elromlott a mosógépünk és szerelőt kell keresnünk hamarosan, majd aznap este a közösségi médiát böngészve mosógépszervizről kaptunk hirdetést.Három úton indulhatunk el e kérdésben:
1. véletlenül került elénk a releváns hirdetés;
2. alapvetően csak a számunkra releváns tartalmat vesszük észre, és a sok irreleváns hirdetés közül csak ez tűnik fel nekünk;
3. az internetet behálózó cégek figyelik a mindennapjainkat.
Valójában a három lehetőség gond nélkül megfér egymás mellett. Ám manapság a javarészt kifinomult algoritmusok személyre szabott hirdetéscsomagokat készítenek számunkra, a figyelmünket pedig értékesítik a legtöbb pénzt ajánló hirdetőnek.E cikkben megpróbálom körbejárni a téma hátterét, áttekintem a rólam tárolt adatokat, bemutatom, hogy az Európai Bizottság mit próbál tenni, hogy csökkentsék a hasonló adatgyűjtések veszélyeit, valamint értékelem az internetes óriások helyzetét a mindennapjainkban.A napom túlnyomó többségében internetezem. Ebből következően nem csak egy-egy platformra korlátozódik az adataim túlnyomó többsége, hanem weblapok ezrein hagyok digitális nyomokat. Legalábbis ezt gondoltam korábban, aztán rájöttem, hogy az internetet javarészt a Google platformján érem el (keresés által). Emellett használom az email-funkciójukat, valamint a felhőalapú dokumentumszerkesztő és fájltárhely szolgáltatásukat. Ezek mellett közel tíz évig volt Android operációs rendszert futtató telefonom, ami mögött szintén a Google áll. A Google Chrome böngésző szintén a cég terméke, amit nagyjából 2-3 évig használhattam, mielőtt szimpatikusabb alternatívák után néztem. Ezek alapján az a feltevésem, hogy a Google többet tud rólam, mint bárki más, talán magamat is beleértve.
A saját adataim áttekintése
A Google által rólam tárolt adatok közel 8 gigabyte tárhelyet foglalnak (ez a 2010-es évek elején 12 CD lemezen fért volna csak el). A saját adatait bárki letöltheti. Kíváncsian és némi félsszel csomagoltam ki a tömörített fájlt, ami szinte mindent tartalmaz, amit a Google tud rólam. Az adatok szépen strukturáltak, külön mappákba rendezve a gyűjtés helye szerint: összesen 31 mappa. Ábécé sorrendben haladok a feldolgozásukkal, és hamar rájövök, hogy nem mindegyik mappa tartalmaz érdemi adatokat: a legtöbbjük egy üres fájl, mivel nem használtam az adott szolgáltatást. Nem minden fájlt tudok egyből megnyitni, de a könyvjelzőimet tartalmazót például igen.
Furcsa és egyben aggasztó is látni, hogy milyen oldalakat mentettem el fiatalabb koromban, több esetben is gondolkoznom kell, hogy egy-egy különösebb oldalra hogyan tévedhettem. Ami még aggasztóbb: kizárólag ebből az egy listából néhány perc alatt (a Google keresőt és Facebookot használva…) fel lehetne fejteni, hogy kinek az internethasználatát rejti a könyvjelzőlista.
Az elmentett főiskolai pályázatokból hamar rájöhetünk, hogy melyik iskolába jártam. A mentett oldalak egy része különösen egy adott karon oktatott tárgyhoz kapcsolódik, így a szakok listájára rákeresve hamar kitalálhatjuk, hogy mit tanultam. Persze, erre csak akkor lenne szükség, ha nem lenne az egyik könyvjelzői almappa címe az, hogy „szociológia”.Különös élmény több évnyi általános érdeklődési témát egy listában így látni, a felükről, ha megkérdeznék, hogy mentettem-e el ilyesmit, rávágnám, hogy nem. Összesítve, csokorban viszont egyértelmű, hogy jól körbeírható e személy adott időszakban tanúsított érdeklődési köre, és valóban a múltbeli énem gyűjtését látom viszont. Már ezzel az egy fájllal is fel lehetne fejteni, hogy ki mentette el ezeket, ám hamar rájövök, hogy ennyit azért nem kell nyomoznunk, ha a birtokunkba kerül egy ilyen adatcsomag.A Google Play Áruház mappa tartalmaz mindent, amit e felületen valaha csináltunk. Ez az az alkalmazás, amin keresztül Androidos telefonokra alkalmazásokat tölthetünk le. App-lista, a saját mobileszközeink adatai, vélemények, minden lementve. E mappában találtam meg azt a fájlt is, ami a legjobban feldühít: számlázási adatok. A nevem, a lakcímem, a bankkártyám lejárati ideje és az utolsó négy karaktere.
Egy másik fájlban benne van a korábbi Androidos telefonom típusa, ujjlenyomata (egyedi kód, ami arra az egy készülékre jellemző), sőt, még az is, hogy mikor volt utoljára az a telefon bekapcsolva.A Google Fiók mappa megnyitása után 4 másodperccel szembejött velem az emailcímem, annak biztonsági fiókja és a telefonszámom. Ezután elgondolkoztam egy bonyolultabb jelszó használatán: akinek hozzáférése van a fiókunkhoz, bármikor lekérheti ezeket az adatokat.Újabb hideg zuhany a Helyelőzmények mappában: a fiókom elkészítése óta hol, mikor, mennyi időt töltöttem. A Google Maps-en bármikor visszakövethetjük, hogy pontosan hol jártunk pl. 2016. augusztus 23-án 19:49-kor! Sőt, még azt is, hogy valószínűleg milyen módon közlekedtünk. Ezt persze rajtunk kívül bárki más is meg tudja tenni az adatok birtokában.Összesen tizennégymillió (14.000.000) sor adatot gyűjtött a Google csak az elmúlt öt évben arról, hogy merre jártam. Ezeket az adatok az Androidos telefonomról gyűjtötte csak, azaz ez független a Google Maps szolgáltatástól: semmi mást nem kellett tennem ehhez, csupán bejelentkeznem a Google-fiókommal egy Android készüléken.
A Google Keep mappában benne van minden, amit valaha az Androidos telefonomon jegyzeteltem. Listák, feladatok, linkek, és végtelenül személyes dolgok, amiket nem gondoltam volna, hogy még valaha viszontlátok. A Naptár mappában benne van minden esemény és idő-szenzitív feladat, amit az elmúlt években fontosnak tartottam lejegyezni.A Névjegyek között ott van minden, amit Androidos telefonon valaha a névjegyek közé írtam. Praktikus okokból éveken keresztül volt egy olyan névjegyem, amire a TAJ-számomat, az adóazonosítómat, a bankszámlaszámomat, a személyi számomat, az OM azonosítómat, sőt még a bankkártyaszámomat is lementettem! Mindig kéznél volt, és nem kellett így a pénztárcámban iratokat keresgélnem. Arra viszont nem gondoltam, hogy ezeket az adatokat a Google központjával is megosztom.
A Google rólam alkotott hirdetési profilja 266 pontból áll. Ezeket táblázatba tettem, majd egyenként átnéztem és értékeltem őket aszerint, hogy mennyire tartom pontos olvasatnak, valamint megjelöltem a különösen érdekes dolgokat. Nagy vonalakban a Google a következőket gondolja rólam: 18-24 közötti férfi vagyok, alapdiplomával rendelkezem, jelenleg is felsőoktatásban vagyok hallgató, albérletben és tartós párkapcsolatban élek, nincs gyermekem, valamint technológia ipari cégemben 250-10000 alkalmazottam van. Habár két dolog ezek közül nem stimmel, kíváncsi lennék, hogy hány ismerősöm találna el kilenc adatpontból hetet a személyemmel kapcsolatban: azt gondolom, hogy egy-két tucat személynél többnek nincsen ennyi információja rólam.
Összességében úgy tűnhet, hogy nem annyira pontos a hirdetési profilom, ám nem igazán tudok megnevezni olyan témát, amiről szívesen fogyasztok tartalmat és ne lenne benne a listában. Egyes számítások szerint naponta akár 5000-10000 hirdetéssel is találkozhatunk, ám ezeknek töredék része tudatosul csupán, azt viszont, amit relevánsnak tartunk, jobban megjegyezzük. Ebből következik, hogy nem kell, hogy minden feltételezése bejöjjön a keresőóriásnak, ha pénzt kíván csinálni a figyelmünkből: elég csupán azokat a témákat is a mixben tudni, amik valóban érdekelnek. A többi nyugodtan lehet kapufa, nem számít, nem emlékszünk rá és van még több ezer próbálkozás naponta.
Van kiút?
A Google (pontosabban az anyacége, a 2015-ben Alphabet néven megalakult ernyővállalat) az Európai Bizottság (EB) jóvoltából összesen 8,2 milliárd euró jogsértésért kiszabott büntetéssel néz szembe jelenleg. Ez az összeg megközelítőleg 3000 milliárd forint, ami nagyságrendileg 15 százaléka Magyarország 2021-es költségvetésének. Három tételből adódik össze, mindegyik a piaci monopóliumi gyakorlathoz köthető büntetés: 4,34 milliárd az Android rendszer piackorlátozó tevékenysége, 2,42 milliárd a Google-n történő termékkeresések során a keresőlap felső részén megjelenő hirdetések miatt, 1,49 milliárd euró pedig a vállalat hirdetési gyakorlata révén került kiszabásra.
A gigacég természetesen jogi úton megtámadta e bírságokat, ám egyelőre az EB áll nyerésre. Ekkora büntetéssel szemben szinte minden cég azonnal csődöt jelentene, ám a 8,2 milliárd euró az Alphabet 2020-as profitjának negyede, a teljes éves bevételének pedig megközelítőleg 5 százaléka.A napokban orosz bíróságokon is napirenden volt a Google és a Facebook, az előbbi 32 milliárd forintnak megfelelő rubelről kapott bírságot. Ezt az összeget az orosz földön begyűjtött árbevétel alapján szabták ki, az EB-hoz hasonló módon. A különbség, hogy itt a büntetés oka az, hogy a vállalatok nem engedelmeskedtek az orosz hatóságoknak, azaz nem törölték a törvényellenesnek minősített tartalmakat.A 2010-es évek második felében kezdtek erősödni azon mozgalmak, amelyek ellenzik, hogy a legszemélyesebb dolgainkhoz bárki hozzáférjen (pláne nem egy arctalan, profitorientált világcég). Ha szeretnénk magunkat minél jobban függetleníteni a Google-hoz köthető szolgáltatások adatgyűjtésétől, nincs egyszerű dolgunk. A keresőóriást, a YouTube-ot és tucat másik szolgáltatást tömörítő Alphabet rendre felvásárolja a szolgáltatásai esetleges versenytársait. A technológiai startupok alapítóinak álma, hogy néhány éven belül felvásárolja őket egy gigacég: ezzel viszonylag hamar lezárhatják a projektet a maguk részéről, cserébe pedig egy egész vagyont kapnak. Az Alphabet szívesen teljesíti azon alapítók álmát, akinek a terméke konkurenciát jelent számára, vagy pedig a szolgáltatásának integrálásával extra bevételre tehet szert.
A konkurensek felvásárlása általános stratégia a nagyobb cégeknél, ezzel lehet biztosítani a termék fejlődését és a piaci uralmat, ami segíti az extraprofit-termelést: egyre nagyobb Góliáttal kellene megküzdenie az induló vállalatnak, így az gyakran azzal a taktikával él, hogy megpróbál eljutni arra a szintre, amikor a versenytársnak megérné felvásárolni, majd eladja a cégét, megúszva a küzdelmet, a felvásárló cég pedig nagyobbra nő. Ezzel a körforgás újraindul. Végeredményként egyre nagyobb techcégek tömörítenek egyre több szolgáltatást: ilyen például az Alphabet (Google kereső, YouTube, Adsense), a Meta (Facebook, Instagram, WhatsApp), valamint a kínai Tencent és Alibaba – utóbbiak gyakorlatilag a világ legnépesebb nemzetének teljes internetét uralják.E logikából következik, hogy vannak ugyan alternatív szolgáltatók, ám általában ideig-óráig működnek és gyengébb szolgáltatást nyújtanak. Ahhoz, hogy teljesen elszakadjunk a Google és a Facebook minket követő sütijeitől, a mindennapi internethasználatunk túlnyomó többségéről le kellene mondanunk.
E sütik weblapokba épített kódok, amelyek nyomon követik az internethasználatunkat és azt a hirdetői profilunkhoz rendelik, amivel egyre pontosabban tudják előre jelezni, hogy milyen termékeket érdemes számunkra hirdetni. Nem érdemes a sütiket használó honlapokra haragudni emiatt: ezek használata ma már olyannyira elterjedt, hogy alkalmazásuk mellőzése versenyhátrányt jelentene. Az, hogy mennyit ér ez a hirdetési profil az adatgyűjtő számára, a demográfiai adatainktól függ: néhány dollárcenttől akár több dollárig is terjedhet fejenként.Ezek az adatcsomagok alapvetően névtelenek, azaz az adatok hasznosítójához személyes adat nem kerül, csupán az internethasználatunkról kap információkat. Ám az adatgyűjtő szerverek, ahol az adatainkat tárolják, igenis idegen kézbe kerülhetnek: fel lehet törni őket, illetve hatóságok is kaphatnak hozzáférést hozzájuk. Itt pedig, ahogy az esetemben is láthattuk, név, cím, telefonszám mellett lényegében minden hozzánk kötődő adat el van mentve könnyen hozzáférhető formában.
Következtetések
Az interneten folyamatosan nyomokat hagyunk magunk után, amelyekből megfelelő feldolgozással profitot lehet termelni: hatalmas embertömegek esetén e fejenként aprópénznek számító összegek összeadódnak, ami nagyságrendileg elég ahhoz, hogy egy vállalat a világ legnagyobb cégei közé kerüljön. Könnyen meglehet, hogy e vállalatoknak nagyobb hatalmuk van, mint egyes nemzetek államainak és kormányaiknak, ám ez talán nem sokáig marad így.Az Európai Bizottság vezetésével nemzetközi szervezetek egyre keményebben állnak bele e kérdésekbe a trösztellenes szabályozásokkal. És habár az egyik oldalon lényegében végtelen pénz és a jogászok egész hada áll, a másikon mégiscsak a jogalkotók foglalnak helyet. Elképzelhető, hogy idővel megremeg az internetes gigavállalatok uralma, ám egyelőre kénytelenek vagyunk belátni, hogy az interneten töltött éveink során felhalmozott adatok gyűjtői többet tudhatnak rólunk, mint saját magunk – ezeket az információkat pedig örömmel értékesítik néhány centért.
