;

Esterházy Péter;Magyar Színház;

- Felkavaró hattyúsors

Divatosak a monodrámák, Péteri Lilla a Magyar Színházban Csokonai Lili életébe avat be, megkapó őszinteséggel.

Merész vállalkozás színpadra vinni Esterházy Péter művét a Csokonai Lili néven jegyzett Tizenhét hattyúkat. A mű a nyolcvanas években íródott a barokkra hasonlító nyelven, de tulajdonképpen a szerző egy új nyelvet teremtett. Nem könnyen mondható. Sólyom András megfilmesítette a regényt, ott Lázár Kati mondta ezt a szöveget. Ma is a fülemben csengenek a különös hangsúlyai. A Magyar Színház színpadán szerencsére Péteri Lilla nem szeretne senkit sem utánozni. A fiatal színésznő Kaposváron végzett és ezt az előadást tanára Cserhalmi György rendezte. A színésznő foglalkozott már korábban ezzel a szöveggel egy vizsga keretében, de most a színpadi változatot jegyző Szegő János segítségével igazi előadás született.

Értő stáb segítette Péteri Lillát: a díszletet Antal Csaba tervezte, a jelmezeket a MOME két hallgatója, Velkey Virág és Ziegler Katalin, a koreográfiát Blaskó Borbála készítette. Jó látni, hogy a színlapon az előbb említettekkel egy betűmérettel szerepel a beszédtechnikáért felelős Kelemen Márta, a szcenikus Balázs András, a rendezőasszisztens Lestyán Luca, az ügyelő Szalóky B. Dániel és a súgó Jármai Edit. Nem véletlenül sorolom fel a színlapon szereplő összes nevet épp egy monodráma esetében, mert a produkciót látva érződik az empatikus, apró részletekre is figyelő műhelymunka. Mindenki hozzárakta szaktudása javát a végeredményhez, amelyhez persze kell Péteri Lilla.

Csokonai Lili egy tolókocsiban jelenik meg, bemutatkozik, és egyre mélyebbre megyünk a történetébe. Balesete miatt megsérült, megsebzett „hattyú” lett, de visszaidézi múltját. Nem siet, minden stációt megél. A boldogságkeresését, aztán magát a boldogságot, a szüzessége elvesztését, a nőiességének megismerését és tudatos birtokbavételét, később pedig az árulást, a küzdelmet a riválissal és végül magát a balesetet, a személyes tragédiáját, amely után magányossá vált. Az előadás tele van költői epizóddal, a gyertya gyújtásoktól, a finoman lemeztelenedett vallomásos táncig. Péteri Lilla egyedül képes egy teljes életet megmutatni. Az átváltozásokat, a drámai csúcspontokat és a nehéz hétköznapok kilátástalanságát. Nem hibátlan a produkció, néha zökken, a ritmusa még nem tökéletes, mégis van benne valami felkavaróan megkapó. Talán leginkább az, ahogy a színésznő a színpadon saját magával küzd meg. A szöveg nagyon nehéz nyelvezetével, amelyet a végére már könnyedén, önmagából képes produkálni. Aztán Csokonai Lili ellentmondásokkal teli lényével, a kezdeti visszafogottságával, majd a felvállalt ösztönösségével. Nagyon szép és emberi az a jelenet, amikor az édesapjáról szóló fejezetben a hátoldalára fordított fotó másik oldala tanára Cserhalmi György képét rejti. Amikor megmutatja, kicsit meg is simítja. Ez a gyengédség, az átélt alkotói jelenlét viszi előre az előadást. Csokonai Lili elmesélt titkai, intimitásai mellett, mi pedig jólesően vihetjük magunkkal, egy pályakezdő színésznő fontos szakmai teljesítményét.

Infó: Csokonai Lili (Esterházy Péter): Tizenhét hattyúkMagyar Színház Rendező: Cserhalmi György