Hiába nem ördögtől való, hogy egy közhivatali helyiségben egy állami vezető portréját függesszék ki, engem mégis elborzasztott, amikor a Hír Tv kedd esti Csörte című műsorában a Fidesz EP-képviselője egy olyan helyiségből jelentkezett be videón, amelynek falán a magyar címer mellett Orbán Viktor miniszterelnök portréja függött.
Persze szocializáció kérdése, hogy miről mi jut eszünkbe, reagálásunk adott helyzetekre nagyon is szubjektív. Én egy másik országban szocializálódtam, gyermek és ifjúkorom kitörölhetetlen emléke, hogy tankönyveink első oldalán és az osztálytermekben (meg persze minden hivatali helyiségben) kötelezően ott virított Nicolae Ceausescu portréja. Nekem nyilván nem az amerikai elnökök közhivatali fotóit, hanem a román kommunista diktátort juttatta automatikusan eszembe a látvány.
Nyilván túlzás, hiszen Magyarország előre megy, nem hátra - de vajon melyik úton? Unortodox demokráciánk fejlődése inkább az első modell irányába mutat. Amerikában és azokban a nyugati demokráciákban, ahol a király vagy az államelnök - de sosem a miniszterelnök - fotója megjelenik valamely közhivatalban, a nemzet egységének jelképeként kerül oda. A magyar nemzet egységét elviekben az államfő testesíti meg, de Áder fotóhoz még sehol nem volt szerencsém.
A román Kondukátorhoz viszont egyre több dolog kapcsolja a magyar illiberális vezetést, és ennek csak egyik - bár legismertebb - szimbóluma a Vezér szülőfalujába épített futballstadion és első ligás focicsapat. A Brüsszelt ostorozó Orbán kapcsán a Moszkva irányába öklét fenyegetőn rázó Ceausescu jut eszembe, aki a nemzeti szuverenitás élharcosaként az éppen regnáló szovjetnél is szörnyűbb, személyi kultuszra épülő egyedi román diktatúrát épített ki.
Hidvéghi Balázs EP-képviselő mögött, hálistennek, nem kötelező módon függött Orbán Viktor fotója. Még nem.