Sörtárcasorozatom XXXVIII. részében Szent István Tápszerművek címmel olvashatták azt az írásomat, amely a káprázatos nevű Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Részvénytársaságról és termékeiről szólt. Azt elmulasztottam akkor megírni, hogy a társaság anyacége, a Kőbányai Polgári Serfőző éppen idén ünnepelte volna fennállásának 130. évfordulóját, mivel 1892-ben alapították – méghozzá nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a hazai serivók életerejét és életörömét (figyelem, szóvicc!) serkentse, és e serkentés közben tisztes polgári hasznot biztosítson a nemes célokért küzdő vállalkozásnak.
Viszont az írás megjelenése után nem várt öröm ért: kézbe foghattam a Kőbányai Polgári Serfőző egyik eredeti sörbontóját, akarom mondani, serbontóját. Egy kedves olvasóm adta a kezembe, akivel gyakran találkozom szombatonként egy bizonyos helyen (tetszik érteni, mire gondolok). Acélból készült, könnyű kis szerkentyű, fogása kényelmes, s olyan vékony, hogy ha zsebre teszi az ember, észre sem veszi, hogy mi van nála. A Krúdy Gyula egykori óbudai albérletében működő vendéglátóipari múzeum bizonyára megörülne e polgári serbontónak, de bizonyosan nem fog odakerülni, ez ugyanis családi örökség. A kedves ismerősömre ugyanis a néha édesapjától maradt rá, aki a Horthy-rendszerben a vállalat dolgozója volt, s igaz, bizonyos származási okok miatt (tetszik érteni, mire gondolok) érték bizonyos hátrányok, a munkahelyét meglehetősen szerette. A cikkhez mellékelt fotón ezt a szépséges kis sörnyitót láthatják, s már csak hozzá kell képzelni egy üveg polgári sert, hogy érezhessük annak a letűnt kornak minden zamatát.
S ha már a letűnt koroknál tartunk: az internetes adok-veszek fórumokon fel szoktak tűnni egy bizonyos Schätz József józsefvárosi sörkereskedő sörösüvegei, amelyek igen míves, szép darabok, s mivel az üvegek dombornyomott felirata mellett egy-egy egymásba fonódó háromszög is látható, amelyeket az avatatlan szemlélő Dávid-csillagként azonosít, ezeket a gyönyörű sörösüvegeket olykor „judaikaként” árulják különböző zsidó kegytárgyak között. Nagyon kérem önöket, hogy ne higgyenek a szemüknek: a Dávid-csillagnak látszó hatszög valójában nem Dávid-csillag, a Schätz-féle sörösüveg pedig nem judaika. Maga Schätz József sem volt zsidó, hanem német, alighanem Bajorországból, így hát jól tudhatta, hogy bajor földön a két egymásba fonódó háromszög a sörfőző mesterek szimbóluma volt, a sörfőzők tehát céhjelvényként, afféle cégérként akasztották ki az üzemük homlokzatára – a zsidósághoz tehát ennek a jelvénynek semmi köze. Ennek ellenére nem szeretném eltántorítani önöket a vásárlástól; ha antik sörösüvegre vágynak Schätz úr termékeiből, hát nyugodtan vegyenek belőle, de az eladót azért figyelmeztessék, hogy ezeket az üvegeket „judaika” tárgyként árulni nem illik.
Ha már Schätz Józsefnél tartunk, valahol mintha azt olvastam volna, hogy Magyarországon ő volt az első sörkereskedő, aki koronás (ma úgy mondanánk: fémkupakos) sörösüvegeket hozott forgalomba. Akár ő volt az első, akár nem, a cikkemhez mellékelt polgári sernyitót éppen a „koronás” serek számára gyártották, úgyhogy a több mint száz évvel ezelőtt élt eleink alighanem valamiféle kuriózumként tekintettek a sörbontóra, s bizonyára hitetlenkedve csóválták rajta a fejüket, hogy a modern technika mit ki nem talál. Amúgy ha rajtam állna, újra bevezetném a koronás szót a fémkupakos szó helyett, mert sokkal szebben hangzik, ráadásul kifejezőbb is, de hát nem rajtam múlik – amit a magam részéről megtehetek, az csak annyi, hogy társasági sörözések alkalmával felhívom sörivó bajtársaim figyelmét a szóra. Koronás! Nem kupakos!
S ha már ilyen messzire visszamentünk a múltba, maradjunk is ott még egy kicsit, legalábbis e mostani sörtárca befejezéséig, mert egy 1922-es hírlapi cikkben igen érdekes tudósítást találtam arról, hogy a Horthy-rendszerben tartott parlamenti választásokat megelőzte egy olyan biztonsági óvintézkedés, amelynek gyakorlati hasznosságával nemigen tudnék vitába szállni. Ez a biztonsági óvintézkedés pedig nem más volt, mint a szeszvásárlás tilalma mind a választás napján, mind a választást megelőző napokban. Ám a szeszkedvelő magyarság eszén már akkor sem lehetett túljárni! Olvassák csak, és vonják le belőle a megfelelő következtetéseket 2022-re!
KÉSZÜLÜNK A SZESZTILALOMRA
Szerdán este nyolc órakor kezdődött Budapesten a választási szesztilalom, amely alól a megváltás csak szombaton reggel nyolc órakor következik be. Megállapítható, hogy Budapest népe szorgalmasan készült a szesztilalomra. A Ferencvárosban délután ¾ 6 óráig tíz kisebb sör- és borkimérést látogattunk meg. A tíz kiskocsmában egyenkint átlag 121 üveg sört és harminc liter bort mértek ki – amint mondották – turnuson kívül a szesztilalom idejére. A kocsmárosok egyértelműen azt mondották, hogy a szesztartalékolás este nyolc óráig legalább száz százalékkal emelkedni fog. Ezt alapul véve száz kiskocsmában huszonnégyezer üveg sör és harminc hektoliter bor fogyott el utcán át kimérve a szesztilalom enyhítésére.