fél a kis boszorkány?!
hát még jó, hogy fél!
hisz egész nap a seprűjével lenne, annak nyele pedig nálam van!
biza!
megy a mészáros a kismalaccal a vágóhídra, és közben beszélgetnek. mondja a kismalac, és azt ismered, hogy az ivrat levelet ír helénkének (no persze elektronikusat, abból az ímél fajtából! na ja...), és a levélnek azt a címet adta, hogy "fél a kis boszorkány?!" hát helénke nézi (mert hát rendszeresen nézi, hogy mit írt az ivrat, még akkor is, ha nem válaszol neki), szóval nézi, és szentségel, hogy milyen pimasz ez az ivrat, hát mit nem képzel magáról! na még jó, hogy megnyitja a levelet, és hát az meg úgy folytatódik, hogy "hát még jó, hogy fél! hisz egész nap a seprűjével lenne, annak nyele pedig nálam van! biza!" höhö, höhögött a mészáros, és mit szólt ehhez helénke? kérdi malackától. hát még jó, hogy elkuncogta magát. no de figyelj, a legjobb még csak most következik, mondja malacka. miért, folytatódott a levél? hát persze! úgy folytatódott, hogy "megy a mészáros a kismalaccal a vágóhídra...". te várj, hát ez rólunk szól, mondja a mészáros. hát persze, ez benne a pláne! na de várj csak, hiszen ez most történik velünk... na ja! és mit szólt ehhez helénke? hát ehhez még semmit, hiszen most olvassa. aha! szólt a mészáros. azazhogy, na várj csak! mi itt sétálunk (a vágóhíd felé, vetette közbe malacka) ugyan már, az most nem fontos! (neked, nagyokos, de nemsokára elvágod a torkom) na jó, ne hisztizz, most itt sokkal fontosabb dolgokról van szó (igen, és mi lenne az?) hát téged nem érdekel az, hogy most mi a szabad akaratunkból beszélünk ezt meg azt, vagy csak egy egyszerű történet vagyunk, amit már rég megírtak, és voltaképpen semmilyen módon nem tudjuk befolyásolni a sorsunkat?! hát ami az én sorsomat illeti – szólt a malacka –, azt már tényleg nem tudom befolyásolni, ezekkel a történetekkel is inkább magamat akartam szórakoztatni, mint téged. no persze, azért jól elbeszélgettünk. viszont közben meg is érkeztünk, itt a vágóhíd... na várj csak malacka, szólt a mészáros. mi lenne, ha jól kiszúrnánk ezzel a helénke-ivrat párossal...? nu, és mégis hogyan? hát, nem mennénk be ezen a kapun... hanem...? ide figyelj malacka! jó, figyelek. szóval, az a helyzet... nu? szóval olyan jól elbeszélgettünk. hát az igaz. és közben meg is ismertük egymást. valamennyire, na ja. hát persze, hogy valamennyire, de hát mégis, szóval... szóval? hát szóval, hogy, szóval lennél-e a párom?! micsoda?! jó, tudom, hogy hülyén hangzik, egy mészáros, meg egy malacka! de mégis, na, szóval, hogy hozzám jönnél-e. hát ez nagyon vicces, az előbb még le akartál vágni. akart a fene! azazhogy persze, hát úgy indultunk, de én már félúton azon gondolkodtam, hogy ebből a marhaságból hogy tudnánk kimászni. tényleg? igen, tényleg! tudd meg, hogy szeretlek! na jól van, jól van, nem mehetnénk kicsit arrébb? errefelé nem minden mészáros kéri meg a malackája kezét... jaj, bocsánat! figyelj, nem ülnénk be valahová, hogy ezt, szóval hogy beszélgessünk? hát éppen, szólt malacka. csak azt nem tudom, hogy vajon ez is le volt írva abban a levélben, vagy ezt most tényleg mi találtuk ki... hát azt én se tudom, de végül is nem mindegy? na ja, igazad van, végül is totál mindegy. s ezzel beültek egy mekibe, és miközben megbeszélték, hogyan legyen tovább, jól telezabálták magukat csirkeszendviccsel (na ja!), és megittak hozzá egy-egy jó nagy adag kólát (jég nélkül!).
mert így van ez. sose tudhatjuk, hogy a történetünket mi találtuk ki, vagy már jó előre megírták, és mi csak eljátsszuk. de hát nem mindegy? a lényeg, hogy jól érezzük magunkat! (és ha kiderül, hogy nem mi voltunk a szerzők, hát legalább más fizeti a kólát...)
