Verekedtek már az örmény, a török, az ukrán, de még a brit parlamentben is. Minden bizonnyal az önkormányzatok testületi ülésein történt összeszólalkozásokról is hosszú listát lehetne összeállítani. Talán az sem példa nélkül való, hogy egy elhúzódó nemzetiségi közgyűlés sokadik hosszas kényszerszünetében legurítanak egy két kupicát. A demokrácia-tanulás hosszadalmas folyamat, amelybe beletartoznak az efféle kilengések.
Mindez azonban pókhálónál is áttetszőbben borult a roma önkormányzat egész ülését lefojtó politikai játszmára. Ez se szólt másról, mint pénzről és a hatalomról. Csak éppen nem az aranyozott stukkók alatt kényelmetlen vörös bársonyszéken feszengők hatalmáról és pénzéről.
Pontosabban arról szólt a legkevésbé. Az önkormányzat közgyűlési döntésének látszólagos tétje egyetlen országgyűlési mandátum megszerzése volt. Ki ül be az áprilisi választások után a Parlamentbe az „egymilliós cigányság” képviselőjeként? Csakhogy a kormánypárt díszromát akar. Egy néma szószólót, amilyen Farkas Félix volt ebben a ciklusban. Harcba is küldték, de az első kört elbukta a váratlanul felemelkedő Agócs János ellen. Egészen az Alkotmánybíróságig kellett tekerni az ügyet az új szavazás kierőszakolásához. Ez volt hétfőn.
Agócs viszont a titkos szavazásban volt érdekelt, hátha a megfélemlítettekben támad némi bátorság a hatalom ellen voksolni. Ezen feszültek 13 órán át, míg végül kifutottak az időből, így egyáltalán nem lesz roma nemzetiségi képviselő a következő négy évben.
De ez édesmindegy. Még nekik is, akik szeme előtt leginkább a 300 milliós kampánypénz lebegett. A meccs valódi irányítói sokkal nagyobb tétben játszottak. Az eredménytelen közgyűléssel pártlistákra irányított 100-150 ezer roma voks fontos mandátumok elnyeréséhez segítheti hozzá a Fideszt. A parlamenti többség pedig jóval többet hoz a konyhára, mint a roma kampánypénz rongyos százmilliói.