Rendszeresen értesülünk az élet legkülönfélébb területein történő elismerésekről, köztük irodalmi, színházi és képzőművészeti díjakról, egyéni és csapat sportversenyek trófeáiról, ritkán fordítjuk azonban figyelmünket a méltatással járó díjtárgyakra. Arra vállalkoztunk, hogy feltérképezzük ezt az összetett, és sokszínű területet: arról kérdeztük díjtárgyak alkotóit, melyek a legfontosabb tényezők egy tárgy készítése során, hogyan néz ki a tervezési folyamat, és egyáltalán, milyen a jó díjtárgy.
– Egy díjtárgy tervezésekor számtalan szempontot kell figyelembe vennie a tervezőnek. Fontosak a megrendelő elvárásai, az esemény sajátosságai, a díj átadó körülményei és a technikai, kivitelezési, gyárthatósági szempontok is, de talán a legfontosabb, hogy a díjtárggyal kiemelkedő teljesítményt értékelünk, ezért fontos, hogy olyan trófeát készítsünk, ami méltó a díjazott elért eredményéhez. Fontos, hogy a díjért versengők érezhessék, nem csak erkölcsi elismerésért küzdenek, hanem egy különleges tárgyért, amire a jövőben is büszkén tekinthetnek – nyilatkozták Szilos András és Imrei Boglárka formatervezők. A páros több díjtárgyat is készített már, köztük az Európai Kézilabda Szövetség megrendelésére a legjobb férfi kézilabdajátékost illető trófeát, a Magyar Kézilabda Szövetség felkérésére az NB1-es trófeát, illetve a nemzetközi esettanulmány-verseny, a Central European Case Competition (CECC) díját, amelyet 2021-ben a Magyar Formatervezési Díj különdíjával ismertek el.
A tervezők szerint a jó díjtárgy megfelel az adott tematikának, és kiemelkedő minőségű, anyaghasználatában nemes, esztétikus. Számukra fontos az is, hogy lehetőleg olyan tárgyakat tervezzenek, amik jövőbemutatóak. Tapasztalataik szerint a megrendelők nyitottak, s vágynak az egyedi formákra. Kérdésünkre elmondták, nincs eltérés abban, hogy az állam vagy magáncég a megrendelő, inkább a megrendelő nyitottsága, együttműködése, rugalmassága a meghatározó. – Az elmúlt években a serlegek, kupák, trófeák, sport érmek piacát a tömeg gyártott fémgőzölt műanyag, vagy spiáter termékek uralták. Az utóbbi időben elterjedtek a tömeg gyártott üveg díjak, amik anyaghasználatuk és minőségi kivitelezésük folytán ugyan nagyobb értéket képviselnek, viszont formai kivitelezésük eléggé egyhangú. Ezek teremtették meg újra az igényt az egyedi díjtárgyak iránt, amik növelik egy esemény nívóját és az esemény védjegyévé válhatnak – részletezte Szilos András és Imrei Boglárka. A tervezőpáros elmondta, a műfajnak komoly hagyományai vannak az ötvös-fémműves szakmában, örülnek, hogy tovább vihetik azokat. A felvetésre, mennyire megbecsült ez a terület szerintük, elmondták, a tárgyalkotó szakma elég szűk, ám jól működik: ismerik, és segítik egymást, örülnek a másik sikerének, de a legnagyobb elismerés a díjazottak öröme, amikor kézbe vehetik a munkájukat.
– Tervezéskor egy komplex szempontrendszer alakul ki, ami minden tárgy esetében egyedi. Több megfogalmazott vágynak és kritériumnak kell belesűrűsödnie egy díjba. Legfontosabb a díjtárgy neve, amit megtestesít, de mindig ott vannak a megrendelő által felállított kívánalmak, vagy a közeg, ahol a díj létezik, és fontos az átadás körülményeinek ismerete is – nyilatkozta Zalavári Fruzsina, aki a DECODE díj díjtárgy tervezési pályázatának nyertese volt a múlt évben. A felvetésre, milyen szerinte a jó díjtárgy, az alkotó elmondta, a jó díjtárgyat a díjazott büszkén teszi ki a lakásába vagy az irodájába. – Ha így történik, akkor sikerült olyan tárgyat tervezni, ami azon túl, hogy megtestesíti az adott díjat, működik a díjat körülvevő közeg körében. A tervezőt arra is kértük, említsen szerinte jól sikerült díjakat: izgalmasnak találja a Giro d’Italia kerékpáros körverseny gyönyörűen kivitelezett trófeáját vagy a Google Science Fair tinédzsereknek rendezett tudományos versenyre készült színes, műanyag kupáit. Zalavári Fruzsina szerint nyitott a hazai közönség a rendhagyó megoldásokra is. – Ez leginkább abból adódik, hogy egy ilyen tárgyat nagyon különlegesnek, mainak és egyedinek szeretnének tudni. Hiszen a díjtárgyak kommunikációs eszközzé is válnak már az átadást megelőzően, a sport trófeákat például turnéztatják az alversenyeken.
– Díjtárgyaknál nem műtárgyról beszélünk, hanem alkalmazott tárgyról, noha elképzelhető, hogy másként ítéli meg ezt egy képzőművész vagy szobrász, mint egy formatervező; ugyanis olyan szakmai kategória nincs, hogy díjtervező. A műfaj is speciális, mert van alkalmazott és autonóm része, illetve van megrendelő – kezdte Ádám Krisztián ötvösművész, a MOME Design Intézetének oktatója, a Moholy-Nagy-díj 2021-ben megújult díjtárgyának tervezője. – Sok múlhat a két fél viszonyán, párbeszédén: meghatározó a megrendelő pozíciója, igényei, hogy mennyire bízza magát a tervezőre, mennyire ad szabad kezet.
Némileg más ez az állam, mint az üzleti vagy magánszféra esetében: előbbi kötöttebb, protokolláris helyzet, míg utóbbi esetben talán bátrabbak, szabadabbak lehetnek az elképzelések – ez lenne az ideális – folytatta. – Sokféle elemből épülhet fel a díjtárgy, nincs recept, amitől biztos sikeres lesz – hangsúlyozta Ádám Krisztián. – Jó, ha reflektál a díj az adott területre, helyzetre, amelyhez készül, ám ez megvalósulhat absztrakt, figurális, narratív módon. Fontos, hogy hosszú távon is legyen szerethető, legyen benne valamiféle időtlenség, túl az emocionális részen, amely az elismeréssel jár – részletezte. – A lépték is izgalmas: az apró, ékszerszerű díjaktól a nagyméretű trófeákig terjed a skála; míg a színházi életben jellemző a gyűrű, mint díjtárgy, addig sportoknál a trófea akár egyméteres is lehet. Szintén lényeges, milyen mennyiségben és gyakorisággal adják át a díjat, kézbe kapja a díjazott, vagy tokban, viseli-e, vagy a zsebébe teszi.
Nem az anyaghasználat, inkább a gondolat elsődleges Ádám Krisztián szerint. – Van, aki üveget csiszol, más 3D nyomtatással készít tárgyakat, ez változó lehet. Én például, noha fémműves tervezőként végeztem, a Moholy-Nagy-díjat üvegből és speciális műanyagból készítettem. Számomra az a legfontosabb, hogy legyen egy vízió, elképzelés, ötlet, ne az alapanyag határozza meg a munkát, hanem a mondanivaló, a téma – jegyezte meg. –Fontos, hogy a néző tudja dekódolni a tárgy üzenetét. Vannak tárgyak, amelyek első lépésben megoldást adnak, mások nehezebben adják magukat, dolgozni kell, hogy megértsük, mi az a nyelv, amivel a kapcsolat létrejöhet. Miként mindenki saját nyelvére fordítja le az irodalmat, ugyanúgy működik ez is, az alkotónak azt az ideális állapotot kell megtalálnia, ahol a tárgy mindenkinek megfelelhet. Ha tisztán, őszintén, sallangmentesen tud beszélni a díjtárgy, ha kifejező, érthető és pontos, ez az ideális állapot megvalósulhat.
