Vígszínházi igazgatói lemondása óta Kecskeméten rendezett először Eszenyi Enikő magyarországi kőszínházban. Ezzel kapcsolatban sokan megnyilatkoztak a sajtóban, közösségi oldalakon. Ezek után azonban érdemes magával az előadással foglalkozni. Eszenyi számára nem idegen a zenés műfaj, hiszen rendezőként és színészként is szerepet vállalt korábban operettek, illetve zenés darabok színre vételében. De őt korábban, és ez most sincs másként, jól érzékelhetően ebben a műfajban is a színház és figurateremtés érdekli. A kecskeméti Cirkuszhercegnő is egy színházi, jobban mondva cirkuszi előjátékkal, vagy inkább közjátékkal indul. A Mister X-et játszó Koltai-Nagy Balázs még egy nézőt is bevon a néma játékos bohóc-számba. Eszenyi Enikő rendkívül plasztikusan és érzékenyen jeleníti meg az előadásban a cirkusz világát, amely sok tekintetben hasonlóan működik mint a színház háttér kulisszája. Esendő, jobb sorsra érdemes bohócok tesznek úgy, hogy látszólag mindent és mindenkit képesek legyőzni, miközben ők is csak emberek, méghozzá ugyanúgy hibázhatnak, mint bárki más. A színlapon Kálmán Imre mellett szerzőként Julius Brammer és Alfred Grünwald neve is szerepel, fordítóként pedig ketten, Kulinyi Ernő és Liptai Imre is jegyzi az előadást. Komoly dramaturgiai strukturális változtatás nem történik az eredeti változathoz képest a kecskeméti adaptációban, az egész viszont különböző utalásokkal, a mondatok használatával, bizonyos nyelvi változtatásokkal úgy hat, hogy a szöveget közel érezzük magunkhoz, csaknem kortársként értelmezhetjük.
A látvány rendkívül impozáns, Antal Csaba több jelenetnyi helyszínt is megtölt a díszleteivel, Szűcs Edit jelmezei is attraktívak, ám nem tolakodó egyik sem. Mester Dávid uralja a zenei világot, amelybe még egy gitáros duó is belefér. Az előadásban epizódszerepeket játszó Sirkó László és Csombor Teréz pedig még kap egy plusz dalt is Kálmán Imre Bajadérából.
Eszenyi Enikő akárcsak korábban most is, ha kell vetít, videózik, és sokféle eszközt bevet, talán a végére már érezhetjük úgy, hogy túl sokat is. Mindig akad egy újabb csavar, egy újabb elrajzolt, szabálytalan kép.
Nagyon érdekli a bohócsors, az egyszer fent, egyszer lent problematikája. El is hangzik, hogy azért, egy bohócnak is lehet szíve…
Közben, azért lebonyolítja magát az operettet is, vagyis egyszerre próbál eleget tenni azoknak a nézőknek, akik hagyományosabb színre vitelre vágynak és azoknak, akik nyitottak az ettől ellépő, kísérletezőbb variációra. Ez utóbbit erősíti Barta Dóra rendkívül kreatív és izgalmas koreográfiája, amely a produkció egy fő erőssége.
A főszereplők pedig egy drámai szerelmi háromszögbe kerülnek, ahol komoly a tét. Bori Réka Fedora hercegnője igazi Nő, természetes, vonzó és érzéki, aki boldog akar lenni. Koltai-Nagy Balázs Mister X-je méltó partnere. Hódító álarca mögött ott a tisztaság és sebezhetőség. Aradi Imre Vlagyimir nagyhercege, mint egy mai politikus, keveri a szálakat, csapdát állít, manipulál, igyekszik jól járni, olykor talán túl harsányan teszi ezt.
Az előadás végén ugyan mindenki elnyeri párját, ám a finálét áthatja valami keserűség. Leginkább azért, mert a Cirkuszhercegnőből végül elmosódott szemfestékű, kizökkent, megtépázott szomorú bohóc lesz. Ez értelmezhető egyfajta rendezői önvallomásként is.
Infó:
Kálmán Imre-Julius Brammer-Alfred Grünwald: Cirkuszhercegnő
Békeffi István szövegkönyvét színpadra állította Eszenyi Enikő
Rendezte: Eszenyi Enikő
Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
