Egykor állítólag Ferenc József mondta Itáliáról, hogy az nem több földrajzi fogalomnál. Sajátos módon az olasz lapok még ma, több mint 160 évvel az Olasz Királyság kikiáltása után is mintha úgy éreznék, kötelességük azt bizonygatni, hogy Olaszország egységes állam. Itália megszenvedte a történelem viharait, de azóta, hogy Sergio Mattarella elnök és Mario Draghi miniszterelnök irányítja az országot, oly sok minden megváltozott. Mintha kicserélték volna Itáliát, amely már nem csak régiók halmaza.
Sergio Mattarella elnöki mandátumának lejártával azonban éppen ez az egység látszott megbomlani. S hogy mennyire fontos szereplője ennek az olasz újhullámnak, jelzi: a pártok napokon át képtelenek voltak egyezségre jutni egy olyan jelöltről, aki méltó utóda lenne.
Mattarella azonban a pártok hosszas kérlelésének hatására meggondolta magát, mégis államfő marad. Mindenki szívéről mázsás súly esett le, de a pártok sokáig emlékeznek majd erre a néhány napra. Leleplezték magukat, hiszen egyértelművé vált, a mostani olasz sikersztori nem nekik, hanem az ország élén álló duónak köszönhető. Mattarella hét évet vélhetően nem vállal, de a jelenlegi kormány mandátumának lejártáig biztosan marad, előkészítve ezzel a terepet Draghi számára.
Az elnök személye miatti kötélhúzás miatt Matteo Salvini vesztette a legtöbbet. Mindenki számára világossá vált, hogy egységes jobboldal, bárki bármit állít is, nem létezik. Salvini pedig hiába próbálja magát a jobboldal vezérének beállítani, befolyása nagyon korlátozott. De a baloldal sem egységes, a Demokrata Párt és az Öt Csillag Mozgalom között maradt a bizalmatlanság légköre.
Mattarella, akinek testvérét 1980-ban a maffia gyilkolta meg Palermóban, feddhetetlen személyiség, képes fenntartani egy öngyilkosságra hajlamos nemzet törékeny egyensúlyát. Az olaszok csak reménykedhetnek abban, hogy a Mattarella-Draghi éra még sokáig eltart. Mert félő, hogy nélkülük Itália újra csak földrajzi fogalom lesz.