A szomszédban napok óta sír egy kutya. Egy ismerős szerint kölyökkutya. Kint van egy kennelben és fázik.
Megszakad a szívünk. Gyűlöljük a szomszédot.
Ismerős az érzés, ugye? Sokan így éreznének. Csakhogy van itt egy kellemetlen probléma.
Mi volna, ha hallanánk annak az ötven-százezer vagy több gyereknek a sírását, akik az éhség vagy a hideg miatt zokognak ma Magyarországon?
A mélyszegénységben, vagy a mélyszegénység peremén élők számarányán vitatkozik a média. Ötvenezer? Százezer? Ötszázezer? Mennyi felnőtt és mennyi gyerek éhezik? Ha csak tíz, az nem probléma? Vagy ha még kapnak egy szelet zsíroskenyeret 2022-ben, az rendben van?
Sír a kutya. Szörnyű.
De mi lenne, ha bekameráznánk azt az X tízezer lakhatatlan lakást, ahol sírnak a gyerekek, éheznek a felnőttek? És a tévécsatornák nemcsak az afgán állami terrorizmust meg a Boko Haram által elrabolt és meggyalázott lányokat mutatnák, hanem az utcai kamerákhoz hasonlóan az aktuális magyar nyomort is, szemtől szembe, színről színre?
Sír a kutya, hallom.
Sírnak tízezrek, százezrek. Nem hallom?
Van, aki erre azt mondja: demagógia. Igen? Akkor az egész magyar költészet, irodalom, gondolkodó honfitársainkkal együtt demagógia. Miért nem csak a szomszédban vinnyogó kutyákért, emberekért sírtak a petőfik meg az adyk? Talán nem hallották egy ország zokogását?
Dehogynem! Hallották. És mi? Mi, akik egy kutyáért vicsorgunk, nem halljuk?
És nemcsak halljuk, mert remélhetőleg akkor majd a média felhangosítja, napról napra megmutatja a nyomort, hanem haragunk indulatában – lehetőségeink szerint – tiltakozunk, azaz az éppen aktuális hatalom asztalára csapunk, és ha kell, az utcára megyünk ezért is, nem csak az internetadóért.
Hiányzik a nemzet nagy részéből a szolidaritás? Mindig hiányzott? Történelmi trauma? Vagy csak most hiányzik?
Hogyan lehet felébreszteni az empátiát és a toleranciát egy ekkora közösségben? Közösség? Szolidaritás nélkül? Létezik, vagy fából vaskarika?
De ha nem közösség, akkor mi? Nemzet atomizált egyedekből, akik álmokért, mítoszokért és egy-egy szerencsétlen kutyáért hajlandóak ölre menni, de sok százezernyi társukért, akikkel nyelv, történelem, kín és öröm összeköti őket, könnyük sem csordul?