A szexuális zaklatás globális jelenség, az élet minden területén jelen van. Miért van az, hogy aminek soha nem szabadna megtörténnie, mégis megtörténik?
A december végi hírek szerint egy budapesti rendelőintézeti háziorvosi ügyeleten még júniusban egy ellátásra jelentkező nőt szexuálisan molesztált egy orvos. Ebben az időpontban egy hasonló ügy miatt már bűnügyi eljárás folyt ellene, ezért nyomkövetőt viselt. A sajtó kiderítette, hogy néhány éve vizsgálatot indítottak ellene, amikor egy 14 éves lány sérelmére követett el szexuális erőszakot. Az eljárást megszüntették, mert a lány 2018-ban öngyilkos lett. Eközben a sértettek csak várhatták a védelmüket, felelős pedig nincs.
Az orvos ezután szabadon grasszált az országban, hála a kiközvetítését végző szervezetnek. A közvetlen munkaadót sem érdekelte a munkavállaló személye: erre senki sem kötelezte. Ugyanakkor a Magyar Orvosi Kamarának is van némi értelmezési gondja, nevezetesen ott, hogy különválassza, mi egy történetben az etikai, a szakmai és a jogi probléma. „Amennyiben büntető eljárás is van folyamatban, az etikai bizottság bizonyos esetekben az etikai eljárás felfüggesztéséről dönthet” – írták a sajtó érdeklődésére. Indok is akadt miért nem kell semmit tenni: „a MOK elnökségének vagy az Országos Etikai Bizottságnak nincs feltétlenül arról tudomása, ha egy orvoskamarai tag ügyében eljárás indult.”
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara is így van ezzel, nem kommentálta azt az ítéletet, amelyet egy miskolci bíróság hozott annak az ápolónak az ügyében, aki megerőszakolt egy beteget a sátoraljaújhelyi kórházban. De legalább a MESZK Etikai kódexe tiltja - a MOK Etikai kódexével ellentétben - a „szakdolgozó és beteg szexuális kapcsolatát az ellátás alatt” - ellenben kódexük sem nevesíti a szexuális bántalmazás tilalmát.
A magyarországi esetek jó mutatják az ellátás során felmerülő szexuális bántalmazás felületes kezelését. Kényelmesebb az esetet odalökni a büntetőjog hatáskörébe és útvesztőibe, ami nagyon csekély hatással van a napi gyakorlatra. De minden ügyben évek alatt jutnak el a tettesek az ítéletig.
Az elkövető eltávolításával nem szűnik meg a rossz munkahelyi gyakorlat. Az etikai légkör sem változik, sem az ellátásban, sem a Kamarákban. Különösen akkor, amikor a testületek érzékenysége a kérdésben csak az elhatárolódásig tart. Mert a köztestületek mindeddig nem voltak képesek megfogalmazni etikai kódexükben a szexuális bántalmazás tiltását. Jó lenne, ha működőképes etikai kódexek lennének e „hallgatási kódexek” helyett. Nem véletlen hogy megszülettek a #MeToo mozgalmak a világban. Nálunk is van keresnivalójuk, mert úgy tűnik, a sértett magára marad.
A hivatás őreinek meg kell érteniük, hogy a szexuális bántalmazás az egészségügyben egyértelműen etikai kérdés. Fontosabb, mint a jogi procedúra. Egyrészt azért, mert sérti a hivatás értékeit, másrészt a bioetika alapkérdését érinti: mi a helyes és mi a helytelen? Amikor az egészségügyben dolgozó az erkölcstelen döntést választotta, vagy ha a gyanú felmerül ellene, akkor a kamaráknak feladatuk van. Ezt a bíróság nem oldja meg.
Megérteni és megértetni, hogy a szexuális zaklatás - akár csak annak gyanúja is - az egészségügyi ellátásban negatívan befolyásolja a gyógyító, az ápoló és a beteg kapcsolatát. Veszélyezteti a páciens fizikai és lelki jólétét, a beteg biztonságát, a bizalmat. Sérti a nők emberi méltóságát, mert a betegekkel szembeni szexuális zaklatás elsősorban ott jön létre, ahol dívik az egyenlőtlenség, a diszkriminatív gyakorlat, valamint az ellenőrzés hiánya.
Ajánlásokat kell kiadni, hogy miképpen lehetne az ilyesmit megelőzni, megfelelő képzést és referenciaanyagokat készíteni a kórházak számára, meghirdetni a zéró toleranciát. A panaszbejelentést meg kell könnyíteni, biztosítani a titoktartást, a pártatlanságot. A zaklatókat nyomon kell követni akár kamarai regisztrációval, az ítélet után a nyilvánosság elé vinni őket. Szorgalmazni a munkaadóknál, függesszék fel vagy ne alkalmazzák azokat, aki szexuális jellegű cselekményt követtek el. Az alkalmazottak írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben elismerik, hogy elolvasták és megértették az erre vonatkozó szabályzatot.
Álljon itt a szakirodalomból néhány adat figyelmeztetésképpen. DuBois, Anderson és munkatársaik a „Súlyos etikai szabálysértések az orvostudományban” címmel írott cikkben - amelyet egy az USA-ban 2008 és 2016 között történt vizsgálat alapján írtak - 280 orvosi visszaélést találtak. 95 olyan orvos volt, aki legalább egy beteget szexuálisan bántalmazott, az esetek mindegyikét férfiak követték el, és az áldozatok több mint 85 százaléka nő volt. Egy kanadai vizsgálatban, amely az ápolók általi zaklatásra vonatkozott, 2000 és 2017 között a 280 szexuális zaklatással kapcsolatos ügyben 264 ápoló és 337 beteg volt érintett. A vizsgálati módszerek a szigorúság tekintetében persze mindenhol mások, de legalább láthatók.
Egy morálisan megromlott rendszer mindenkor talál okot, hogy megbocsájtson a morálisan eltévelyedettnek, az pedig újra és újra elkövetővé válik, ha erre engedélyt kap. Akkor hogyan tovább, kamarák?