Budapesten tartott előadást a CEU Demokrácia Intézetében Adam Bodnar lengyel jogász, egyetemi tanár, aki tavaly még az állampolgári jogok biztosa, azaz ombudsman volt. A hazájában nagy tiszteletnek örvendő jogászprofesszor ezt követően válaszolt a Népszava kérdéseire, elsőként arra, hogy a jogállam, vagy inkább a demokratikus rendszer felszámolásáról van-e szó.
Szerinte ez a két dolog párban jár, a jogállami intézmények felszámolásával megszüntetik a hatalom ellenőrzésére képes független intézményeket, végső soron pedig olyan állapotokat hoznak létre, amelyek a hatalom birtokosainak garantálják a politikai fölényt a következő parlamenti választásokon. Megmaradnak az állam demokratikus intézményei – de ez csak a látszat, mint azoknál a régi épületeknél, amelyeknek megmarad a homlokzata, miközben mögöttük valami mást építettek a régi helyébe. Így semmi nem veszélyezteti a hatalmon lévő párt hosszútávú érdekeit, s képes lesz egymás után nyerni a választásokat, ehhez még csak csalásra sincs szüksége, elegendők a választásokat megelőző jogi manipulációk.
A demokratikus jogállam lebontásának folyamata – mondta Bodnar professzor - más szakaszban van Lengyelországban, mint Magyarországon. Utóbbi esetében hosszabb ideje tart ez a folyamat, Orbánnak nagyobb volt a társadalmi támogatottsága, képes volt új alkotmányt (alaptörvényt) is bevezetni, s eközben jobban megtartotta a jogkövetés látszatát. Lengyelországban rövidebb ideje tart a jogállam lebontása, a hatalmon lévő pártnak, a Jog és Igazságosságnak (PiS) soha nem volt akkora támogatottsága, mint a Fidesznek. A PiS eközben alkotmánysértések sorozatát követte el, s az országban eluralkodott a felelőtlenség.
Bodnar szerint a 2019-es választások némileg módosították a lengyel politikai állapotokat: a szejmben a PiS többséget szerzett, de elveszítette a szenátust. A felsőház nem blokkolhatja a törvények elfogadását, de 30 nappal lassíthatja a folyamatokat és befolyása van egyes állami tisztségviselők kinevezésére. Az ellenzéki szenátus befolyásolhatja a politikai közbeszédet is. Mint a jogász kiemelte, ez jól látszik a Pegazus-botrány körüli ügyekben. A szenátusban most független bizottság vizsgálja: miként volt lehetséges, hogy politikusokat, társadalmi aktivistákat hallgatott le a titkosszolgálat. Ez a testület nem nyomozó bizottság, de egy sor olyan lehetősége van, amely közelebb visz az ügyek tisztázásához. „Lehet, hogy a PiS bojkottálja a bizottságot, de a társadalom mégis csak értesül arról, hogy mi történik ott.”
A volt ombudsman jó példaként hozta fel utódjának megválasztását, amire a parlament mindkét házában többségre volt szükség. Tavaly júliusban hat forduló után választották meg az új állampolgári jogi szóvivőt, aki független tisztségviselőként lépett hivatalba. „Marcin Wiacek professzor folytatja azt a munkát, amelyet én is végeztem – jegyezte meg Adam Bodnar. – Ez fontos az állampolgárok számára: annak ellenére, hogy a jogállamon súlyos sérelmek estek, mégis maradt tere a gondolatszabadságnak.
A jogállamiságról, demokráciáról szóló vita Lengyelországban a bírósági rendszer ügyei körül dúl. Ennek a professzor szerint az az oka, hogy a PiS először az alkotmánybíróságot foglalta el, utána az ügyészséget, majd az állami médiát – még 2016-ban. Ezután került sor a következő független intézményrendszerre, a bíróságokra. Reformoknak mondták a megoldásokat, amelyekkel a hatalompárt meg akarta szállni a törvényszékeket. Úgy vélekedtek - állítja Adam Bodnar - , hogy a hatalom így lehet teljes, így lesz tökéletes „a technológiai folyamat”. Például: ha van egy a rendszert zavaró kritikus aktivista, akivel szemben a rendőrség eljár, az ügyészség vádat emel, úgy a bíróság majd elítéli - akár az államszocializmusban. Az átalakítás két fő eleme: saját embereiket ültették a bírókat kinevező testületbe és létrehoztak egy fegyelmi tanácsot a legfelsőbb bíróságon a bírók megrendszabályozására. Ez a tanács azonban törvénytelen, mert az Európai Unió Bírósága (EUB) úgy döntött, hogy veszélyezteti a bírói függetlenséget.
A civil társadalom jól érzékelte, hogy a bíróságok elleni támadás a demokrácia elleni agresszió. Ennek volt a jele a sok utcai tüntetés és a bírók melletti szolidaritási akció. A másik oldala az ügynek az európai szintű vizsgálatok és perek sorozata. A kormány ezt a játszmát elvesztette. Sőt, az Európai Bizottság e törvénysértés miatt függesztette fel a kifizetéseket az európai újjáépítési alapból. A kormány azonban képtelen visszavonulni, mert a koalíció léte pont a "reform" fő kezdeményezőjétől függ. Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter ugyanis a Szolidáris Lengyelország nevű jobboldali pártocska vezére is, képviselói nélkül nincs kormánytöbbség. Bodnar szerint ez a csapdahelyzet megmarad a következő választásokig, miközben tart a bírói kar megfélemlítése.
Arra a felvetésre, nem lehetséges-e, hogy a többség az elit civakodásaként tekint a bírói függetlenségre, a jogász azt mondta, ez nem kizárt, hiszen a vita bonyolult ügyekről szól és elhúzódik. A társadalom azonban szerint már látja, hogy milyen káros a PiS reformjai által okozott zűrzavar. Az állampolgárok érdekeit mellőzik, önkényes döntéseket hoznak, nincs konzultáció az érdekeltekkel. Ez mind a jogállamiság hiányának a jele, amikor megszűnik a polgároknak az államba vetett bizalma. A társadalom látja a járványkezelés bűnös hiányosságait, zűrzavarát, s azt is, hogy a jogállamiság hiánya miatt az állam képtelen a hatékony fellépésre a Covid 19-cel szemben.
A lengyel társadalmat az abortusztilalom is erősen foglalkoztatja. A alkotmánybíróság tavaly októberi döntése gyakorlatilag megszüntette a terhességmegszakítás lehetőségét Lengyelországban. A tömeg emiatt először az alkotmánybíróság előtt gyülekezett, de onnan átvonult Jaroslaw Kaczynski háza elé. Az emberek ugyanis tudják, hogy a döntést valójában a PiS elnöke hozta. A fiatalok jól tudják, hogy ezzel a kormánnyal nem lehet szót érteni, sem az LMBT-ügyekben, sem az abortusz kérdésében, sem abban, miként bánnak a határon a menekülőkkel - vélte a volt ombudsman, aki szerinte a PiS elveszítette a fiatalokat. Bodnar hozzátette, hogy rosszul sült el a „lengyel rend” program is, amely eredetileg a gazdagok megemelt adójából könnyítette volna a kisebb jövedelmű rétegek terheit. Végül sok kisjövedelmű ember is rosszul járt, s a társadalom érzékelte, hogy ezt is a kormány ellenőrizetlensége, a jogállami mechanizmusok lebontása okozta. Ezek az elemek a professzor szerint összeadódnak a társadalmi tudatban.
Bodnar ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a jobboldali kormánynak elképesztő propagandaeszközei vannak, kezében tartja az állami médiát, s közvetve birtokol egy sor magántulajdonban lévő nyomtatott és internetes lapot. Ez a manipulációs lehetőség alaposan megzavarja a társadalmi tudatot. Tudjuk, milyen szörnyűségek, jogsértések történnek a lengyel-belarusz határon, de az állami tévé csak azt mutatja, hogy a derék lengyel katonák védik az országot Lukasenkótól és a közel-keletiek hordáitól - hoz példát arra, miért keverednek a társadalomban a téves képek a valósággal.”
Bodnar úgy látja, hogy a média feletti uralom a fő eszköze annak, hogy Lengyelországban (és Magyarországon is) létrejött egyfajta rejtett pártállam. Ebben formálisan léteznek a demokratikus intézmények, vannak választások, de a hatalmat megszerző pártok oly mértékben uralják a nyilvánosságot, hogy a hatalomváltás gyakorlatilag lehetetlen. Ezt példázza a Pegazus kémszoftver alkalmazása ellenzéki politikusok ellen – Lengyelországban a szervek lehallgatták a legutóbbi választások idején az ellenzéki erők kampányfőnökének telefonját. Hitelesek-e ezután a választási eredmények? – kérdezi a jogász, aki szerint egy rendes országban ilyenkor a kormány már rég lemondott volna.
